Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

pet. Szekszárd magyar lakóit is adóztatni kezdte. Szekszárd társadalmi és gazdasági helyzetét az 1572/73. évi török dzsizje defter adatai után közel egy évtized múlva egy másik török adóösszeírásból ismerhetjük meg. A szekszárdi szandzsák 1580/81. évi részletes adóösszeírása, törökül mufasszal defteré, sok további értékes adatot őrzött meg. Ez a részletes török adóösszeírás 1580/81-ben Szekszárd társadalmára a következő áttekintést nyújtja: Miklós pap, Petko deák, 40 kapu-háztartás, 50 adózó családfő, 2 testvér, 32 fiú és Jancsi szolga feljegyzése szerepel. Ezekből az adatokból megismerjük Szekszárd református lelkészének, Miklós papnak a nevét, valamint jegyzőjének Petko deák működését. A 40 kapu-háztartást is magába foglaló 50 adózó családfő és ezek összeírt testvérei vagy fiai Szekszárd magyar népességének nagyobb részét mutatják. A testvérek és fiuk a nagykorúságuk elérésével kerültek összeírásra, mint akik apjuk vagy bátyjuk háztelkét és velejáró adófizetését örökölhetik. A nagykorúságot abban az időben egykorú források alapján a 15. életévben tekintették elértnek. A Szekszárdon összeírt Jancsi szolga azért szerepel itt, mert saját háza volt, esetleg a vagyoni cenzust tulajdonában lévő háziállattal érhette el. Akik nem szerepelnek a mezőváros legszegényebbjei, rendszerint a belvárosi gazdák külső, az Őcsény körüli ártérben lévő szállásain élő cselédek voltak. Az 50 adózó családfő nevét az utcák megjelölése nélkül mutatjuk be: Adácsi, Angyalán, Ács (2), Bakó (5), Berőc (2), Boka, Cseletorki, Csáki, Csuka, Hadari, Hajtó (4), Galambos (2), Garai (3), Katona, Kengyel, Kis (2), Kocsi, Kónyi, Madaras (3), Megyer (2), Mészáros (3), Nagy (2), Nemes, Pető, Rác, Szondi (2), Tót (2), Tönkös. Ha az ugyanolyan feltételekkel készült tíz évvel későbbi, 1590/91. évi török mufasszal defter feljegyzéseit tekintjük át, akkor a következőket találhatjuk: 35 kapu-háztartás, 29 adófizető családfő, 2 testvér, 31 fiú, 4 özvegyasszony és 2 szolga került feljegyzésre. A 35 kapu-háztartást vezető családfők nevei pedig a következőképpen alakultak: Adácsi, Ács (2), Bakó (3), Csáki, Garai (2), Juti (2), Katona, Kocsis, Kun, Madaras (2), Marti, Makó, Mégyi, Mészáros, Nagy (2), Piros (2), Rác, Szabó (3), Varró. Ha az 1580/81. évi és az 1590/91. évi szekszárdi személyneveket összevetjük a megvizsgált évtized alatt jelentős változásokat észlelhetünk. Ezek a változások a szekszárdi lakosok adófizető-képességének átalakulását tükrözik. E változások megmutatják, hogy az 1580/81. évben Szekszárdon a töröknek adót fizető családfőkből tíz év alatt csak 35%-uk tarthatta fent magát, amíg a leszegényedők helyére újak kerültek. Itt meg kell említenünk azt a körülményt is, hogy a török adóztatás ekkor már megemelkedett, de az emelkedő adóösszegeken kívül az adófizetők fogalmát is egyre inkább kiterjesztették minden házingatlannal rendelkezőre, így az egy udvaron külön lakó fiúkra vagy az özvegyasszonyokra is. A belvárosi háztelken élő gazdák gazdálkodásának fontos részét képezték a külső határban lévő szántókon és réteken kívüli állandó ólaskertek is. Amíg a szántókat és réteket a község 2-3 évente újraosztotta, az állandó külső szállásokat nem, mivel ezek a belső háztelek külső részének számítottak. A külső határbeli szántó- és legelőterületek újraosztásánál az egy háztartásra eső igaerő, az ökrök száma és a kézierő, a családtagok és a cselédek száma számított. Az igával nem rendelkezők a házas vagy hazátlan zsellérek voltak. Szekszárdon és a szomszédos falvakban tehát egy-egy paraszti háztartás alapját, a termelőeszközök tulajdonajelentette. A jobbágyok tulajdonában az ökrök, a pénzen vett szőlők, illetve az irtványföldek voltak. A külső rendszerint ártérben kialakított szállások is irtványföldek voltak. Ez utóbbi két mufasszel defter adatai alapján láthatjuk azt a gazdasági változást végbemenni, amely a gabonatermesztés csökkenését és az ártéri külső szállások ólaskertjeinek művelését növelte meg. Szekszárdon az 1580/81. évi mufasszal defter feljegyzéseiből értesülhetünk arról, hogy a szőlők és a rétek egy részének birtoklását az újonnan betelepedő törökök is átvették. A török kincstár az ingatlanforgalmi illetéket (tapu resimi) a letelepült törököktől is beszedte, s ezek földingatlanjait feljegyezte. így készültek a szekszárdi törökök ingatlanjainak jegyzékei is: