Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

ják, hogy gyermekeik a német nyelvet megértsék, a völgységi németekhez adják azokat tanulás végett".

256 Tehát a pár száz német közt mégis voltak olyanok, akik ápolták nemzetiségüket. Ők lehettek azok, akik a XX. század elején szerény, s ingerültséggel fogadott kérvényt nyújtottak be, hogy gyermekeik német tankönyvekből tanulhassanak.

257 Ebben már közrejátszhatott a német birodalmi propaganda is, amely párhuzamosan érvényesült az egyre türelmetlenebb magyar nemzetiségi politikával. A felekezeti megosztottságban élő hagyományos etnikumoktól idegen volt az anyanyelvi nemzetiségek mesterséges beolvasztásának szándéka. A magyarosítás a múlt század 80-as éveitől kezdve hivatalos és félhivatalos magyarosítás! törekvésekben jelenik meg.

258 A spontán asszimiláció fő színtere az azonos felekezetűek házasssága volt. Ez a nevek nemzetisége alapján kialakított asszimilációs csoportoknál jól megfigyelhető a szekszárdi katolikus anyakönyvekben.

259 21. tábla. A katolikus asszimilációs csoportok arányának változása három házassági anyakönyvi minta és egy századfordulói árvaszéki iratokból vett minta alapján (Esetszám és °/o)

260 Asszimilációs csoportok A minták A házaspárok névösszetétele Összesen Asszimilációs csoportok A minták homogén magyar homogén német magyar-német vegyes egyéb vegyes Összesen 1739-1743 esetszám 163 48 10 57 278 % 58,6 17,3 3,6 20,5 100% 1839-1843 esetszám 174 56 71 36 337 % 51,6 16,6 21,1 10,7 100% 1890-1894 esetszám 115 36 106 42 299 % 38,5 12,1 35,4 14,0 100% árvaszéki minta 1900 esetszám % 65 37,4 19 10,9 57 32,8 33 18,9 174 100% A hagyományos etnikum a legérintetlenebbül a református magyaroknál élt tovább. Szemben a katolikusokkal, köztük a más nemzetiségűekkel való házassság is igen ritka.

261 Ennek sokféle oka volt. A felekezeti vegyes házasság a középrétegeken és a városi peremrétegen kívül nagyon ritka volt, a szekszárdi reformátusok pedig környezetükben alig találtak más nemzetiségű reformátusokat. Ezért azonosították felekezetüket és nemzetiségüket, a kálvinizmust tartották magyar vallásnak, s a kálvinistákat magyarnak, amit itt a sok idegen nevű alsóvárosi elmagyarosodott katolikus tapasztalatilag is megerősíteni látszott. A fölsővárosi reformátusok tartották magukat őslakosnak, amihez társult még, valószínűleg a török hódoltság idején kialakult szabadparaszti öntudatuk is.

262 Etnikus tudatuk elválasztotta őket a németes műveltségű kézműiparosoktól is. Az ipart, szemben a gazdálkodással, az országrész magyarságához hasonlóan negatívan ítélték meg. A társadalmi mobilitásnál is az iparosi kispolgári lépcsőfokot átlépve, korszakunkban a középiskolák és középrétegek felé vették útjukat.

263 Idegenkedésük a Mária Terézia idején egységesített céhprivilégiumokkal is öszefügg, ahol a protestáns iparosokat is kényszerítették a római katolikus szertartásokon