Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A társadalomszerkezet és társadalmi átrétegződés
vezte. így a választójog alsó határa, a 105 forint évi jövedelem volt a mérvadó, illetve a kézműveseknél, ha egy segéd után fizetett adót. Magasabbra állították a mércét a hivatalnokoknál, ha nem volt felsőfokú végzettségük: a magánhivatalnokoknál 700, az állami és községieknél 500 forint évi jövedelemre. „Jövedelmeikre való tekintet nélkül" választók voltak az okleveles értelmiségiek; köztük a lelkészek, tanárok, tanítók, kisdedóvók, községi jegyzők viszont csak akkor, ha hivatalos alkalmazásban voltak. Az utóbbi megkülönböztetés is világosan hierarchikus természetű. Ide jutott - hangsúlyozni kell már előre, hogy csupán az írott jogban - a rendi rangsor éléről a papi rend, pontosabban az alsó papság, nem is szólva a szerzetesekről, akik ha magánvagyonuk vagy diplomájuk nem volt, nem választottak. A Ferenc közkórházban dolgozó irgalmas nővérek, mint nők eleve ki voltak zárva az országgyűlési választásból. A polgári jogi hierarchiában feltételek nélkül sorolták előre az országgyűlési és a törvényhatósági választásoknál is a „szabadfoglalkozású" értelmiséget, amely nevében is őrizte a barokk kor óta oklevéllel megváltott szabadságának, a „honorácior" státusának emlékét. 218 A községi törvények az előresorolásukat még két kifejezett kiváltsággal is megtoldották: a diplomások kétszeres egyenes állami adóösszegükkel kerültek a legnagyobb adót fizető virilis polgárok listájára, valamint ha egy egyszeres, és egy kétszeres adó összegével jelentkező diplomás jelölt felvétele vitás volt, a kétszeresen számított értelmiségi bírt elsőbbséggel. 219 így foglalható össze az írott jog, amely azonban a város társadalmi hierarchiájának felső rétegeiben is széles játéklehetőséget biztosított a liberális időszakban. Tanulságos mindenesetre megnézni, hogy az országgyűlési választói jog a város mekkora csoportját illette, s ez milyen rétegekből kerülhetett ki. (Lásd a 17. táblázatot.) 17. tábla Az országgyűlési képviselőválasztásra jogosultak összetétele Szekszárdon a századfordulón 220 Időszakszám % A választási jogosultság alapja összesen Az összes aránya az 1900-as népességen belül 13 894 = 100% Időszakszám % régi jog föld ház birtok - jövedelem értelem összesen Az összes aránya az 1900-as népességen belül 13 894 = 100% 1895-96 1 271 21 330 90 713 0,2 38,0 2,9 46,3 12,6 100% 5,13 1896-97 1 249 15 343 92 700 0,2 35,6 2,1 49,13,1 100% 5,03 1897-98 1 206 13 319 87 625 0,2 32,9 2,0 51,0 13,9 100% 4,49 1901 181 17 331 107 636 28,5 2,7 52,0 16,8 100% 4,57 Szekszárdon durván minden huszadik embernek volt joga országgyűlési képviselőt választani - a férfiakat számítva, minden tizediknek. A választói statisztikán a város társadalmának szinte minden átrétegződési jelensége nyomot hagyott a századfordulón: - A „régi jog" Helebrandt József 73 éves iparos személyére vonatkozott, mint volt szabad királyi városi polgárra. - A földjük után adózó választók számának és arányának jelentős csökkenése az alig változó birtokviszonyok mögött a gazdaréteg meggyengülését tükrözi a filoxéra nyomán. Az úri birtokosok a többi adókategóriában szerepeltek; külön íveken is írták össze őket. - A Jövedelmük" alapján választók számának stagnálása a szőlővész kihatását tükrözi
