Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A társadalomszerkezet és társadalmi átrétegződés
a kispolgári rétegekre. Arányuk növekedése viszonylagos, a földművesek gyengülésének következménye. - Ugyanez vonatkozik az értelmiségre. Meglepő lehet az, hogy az ő számukban is nyomot hagyott a város rossz időszaka - de leginkább az meglepő, hogy milyen kevesen voltak. Hogyha azt is beszámítjuk, hogy a diplomások egy része, akinek módja volt rá, inkább a háza, vagy jövedelme alapján iratkozott föl, az állami, egyházi közszolgálat és a szabadfoglalkozások alá sorolt 1900. évi 465 keresőből akkor is csak 100-120 lehetett diplomás Szekszárdon, s ez a korszak művelődési és egyleti életének belterjességében meg is látszott. „Demokratikusabb" volt a községtanácsi választás, ahol viszont a virilisrendszer épült be a népképviseletbe szűrőként. Községi választó: „minden 20 évet betöltött községi lakos, ki saját vagyonától vagy jövedelmétől az állami adót a községben már két év óta fizeti ...ha gazdái hatalom alatt nem áll", nem gyámolt, gondnokolt, katona, nem büntetett előéletű, nem áll csőd alatt, s ha állami hivatalnok fizetésén kívül a községben fekvő magánvagyona után is adózik. Azaz, önálló kisegzisztenciák is választók. A nagykorú nőket itt is meghatalmazott képviseli. Egyetemlegesen ki van zárva azonban a „gazdái hatalom alatt álló" munkásság minden rétege. 221 Akiket megválasztottak, „a községi képviselők számát a népesség száma szabályozza, tudniillik minden 100 lélek után egy képviselő számíttatik". Szekszárd evvel viszont a nagyközségeknél megállapított maximális 40 képviselőt jócskán túllépte, s a képviselők száma mindig a népességet követte. 222 A város már az első, 1871-es közigazgatási reform idején kinőtte sok alföldi településhez hasonlóan lélekszámával a nagyközségi státust - mégsem vállalhatta gazdasági okokból az előrelépést 1905-ig. A képviselő-testület A városi tanács „két kamarája" tulajdonképpen két tanácsot jelentett. A virilisek a belváros felső rétege volt. A város tanácsának rendezési kérvényéhez mellékelt aláírói íven soknak lakóhelye is fel van tüntetve 1904-ben. A Belváros ezen keresztül válik ki, mint társadalmipolitikai egység, mert különben a választói kerületek szerint három között osztották meg. (Lásd a térképet.) A választott képviselőkből álló „másik tanács" a gazdákat és az önálló iparosokat vonultatta fel, a mezővárosias kistermelői együttest. Ezt tükrözi a tanács két felének 1908-ból fennmaradt foglalkozási megosztása is. (Lásd a 18. táblázat) 18. tábla A virilistestület foglalkozási összetételének változása 1873 és 1908. között, s a tanács választott tagjainak foglalkozása 1908-ban 223 Év XÍ, H u ek Az 1908. évi tanács Választott tagok 1873-ban vinlisei pontveszteség Foglalkozás szám % szám % ill. nyereség 1873-hoz képest szám % Nagybérlő 2 5 2 3 - 2 Földműves 3 7 - 7 50 73 Iparos 10 23 5 8 + 15 8 12 Vállalkozó 8 18 1 1 -17 1 2 (gyáros) Kereskedő 11 26 14 21 - 5 Értelmiség és szabadfoglalkozású 6 14 42 63 + 49 6 9
