Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avar birodalom bukása - a IX. század

gyakorlatilag azt is jelenti, hogy valójában az Avar Birodalom, mely belső bajaival is eléggé nehezen birkózott, két tűz közé került, s ennek már képtelen volt ellenállni. Ha kissé idealizált is a kép, mely a krónika lapjain megmaradt, mégis ékesen bizonyít­ják az Avar Birodalomban uralkodó állapotokat. Krum udvarában avar foglyoktól a követ­kezőket kérdezte: „Mit gondolnak, milyen okból mentek tönkre uraik és népük?" A válasz: „Legelsőbben az áskálódástól, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Aztán jött a bírák romlottsága, akiknek az lett volna tisztük, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimborál­tak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszüket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásukat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat, s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak szerencsétlenségünk siralmas forrásai." 117 Nagyon nehéz helyzetben van a kutató, amikor a források elhallgatnak, s egy általános felfogás meggyökeresedett. A közhit úgy tartja, hogy a IX. század harcai és politikai változásai gyors beolvadást je­lentettek az avarság történetében. Mire alapozódik ez a hiedelem? A források elhallgatnak róluk, s a temetőkben nem tudjuk kimutatni a IX. század végi leletanyagot. Sommásan így lehetne megfogalmazni az érveket. Vizsgáljuk meg a források hallgatásának okait. Miért is hallgatnak? A frankok írott for­rásainak nincs okuk írni a leigázottakról akkor, ha valójában nincsenek eseményszámba menő „felkelések", vagy ami nem zárható ki, nevezetesen, ha nincs érdekében a krónikás­nak „beszélni", vagyis tudatosan hallgatnak el történelmi tényeket. A krónikákból világosan megtudjuk, hogy mely területeken szervezte meg a Frank Bi­rodalom a maga közigazgatási körzeteit. Bárhogy értelmezzük is az írásokat, képtelenség e területeket a Balaton, Bakony-Vértes vonalánál keletebbre kiterjeszteni. 118 Ennek kell le­gyen magyarázata, hiszen a Duna határvonal-lehetőségének kihasználása indokolt lett vol­na. Ennek ellenére e jól termő, mezőgazdaságilag nagyszerűen kihasználható, gazdag vidé­ket nem vonnak fennhatóságuk alá. Ennek csak egyetlen magyarázata lehetséges, ha felté­telezzük, hogy mégis volt különálló avar kaganátus, nyilván vazallusként, de létezett. A Szekszárd-Bogyiszlói úti avar temető néhány sírjában olyan tárgyak is kerültek elő, me­lyeknek korát alig lehet korábbra keltezni, mint a IX. század második fele. A nyugati országré­szek, sőt a kaganátus eredeti határaitól nyugatra eső területeken a IX. század első felének a végén jelennek meg az olyan típusú korongfibulák, mint amilyen a temetőnk 410. sírjából került elő. 119 Ugyancsak a IX. század második felére keltezhetők az ún. bepödrött végű hajkarikák. 120 Nos te­metőnkben is megtalálható ez a típus. Ezek után felvetődik a kérdés, milyen alapon kellene tö­meges méretű nyugati árukra bukkannunk a késői avar temetőkben? - A maradék avar lakosság­nak gyakorlatilag nincs és nem is lehetett kapcsolata a nyugati anyagi kultúrával. Ennek sem vi­seletükben, sem gondolatvilágukban, sem igényeikben nem merülhetnek fel alapok. S ha talá­lunk is néhány, elvétve viselt nyugati import darabot, attól még a nagytöbbség a régi hagyomá­nyoknak megfelelő, hitvilágához közel álló viseletet őrizte meg. S ha viseletük nem változik, csu­pán szegényesebb lesz, az a folyamat lassú és nagyon nehezen érhető tetten. Ezen megokolásból - ha nehezen is - kimondhatjuk, hogy városunk területén a fran­kok katonai és politika győzelme nem sok változást hozott az itt élő nép mindennapjaiban. Ha a nyugati források nem is beszélnek az avarokról, ismerünk keleti forrást mely em­líti őket. Igaz hitelességében kételkednek. Azt tudjuk - s hitelesnek is tartják - hogy a Balaton É-i részén, a mai Zalavár környékén egy népétől elűzött fejedelem kapott birtokot a frankoktól. A morvák fejedelmüket Pribinát taszították le a trónról, megelégelvén „árulását". Frankbarát politikát folytatott. Pribina és fia Kocel udvaráról ismerünk adatokat, többek között tudjuk, hogy a nagy hittudós páros Cirill és Metód járt náluk, s térített. Más források tanúságtételéből tudjuk, hogy Cirill 876­ban Velencében járt, s hitvitát folytatott a szláv liturgia védelmében. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom