Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

naujváros környékén is kellett léteznie egy kerámiaégető központnak. A neutronaktivacios módszer segítségével folytatott kutatás alapján ma már bizonyítottnak vehetjük, hogy az avar kaganátus korai szakaszában egy nagyobb központ működött Dunaújváros, míg egy kisebb Szekszárd környékén. A dunaújvárosi centrum gyakorlatilag a Dunántúl északi részét, a Duna-Tisza közét és a Tiszántúli területeket látta el kerámiával, a szekszárdi műhelyek Dél- és Délnyugat-Dunántúl területén biztosították termékeikkel az ellátást. 1988 nyarán a szekszárdi településtől délre, alig 6000 méterre egy újabb avar falu területén végeztünk szondázó ásatást, melynek eredménye egy újabb kerámiaégető műhely régészeti feltárása és megfigyelése volt. A kemencék építési technológiája, az előkerült anyag teljesen megegyezett a szekszárdi műhelyekből előkerült termékekkel. Ebből következik, hogy kora is megegyezik azokkal. A régészeti stratigráfia módszerének segítségével annyit képesek voltunk azonnal megállapítani, hogy itt (Őcsényben) a VII. század második felétől kezdte meg a termelést e műhely. Mi lehet a kapcsolat a két település élete között? Ez a kérdés elsősorban a szekszárdi és őcsényi települések edényégető műhelyeinek kapcsolatára keresi a választ. A műegyetem tanreaktorában folyó kutatás pontos és tökéletes választ adott mind a történeti, mind a társadalmi viszonyokat felvető kérdéssorra. Az őcsényi műhelyben készült edények anyaga teljesen megegyezik a szekszárdi harmadik műhely anyagával. Vagyis e műhelyekben azonos technológiával állították elő termékeiket. A szekszárdi műhely mestere a VII. század második felében képtelen volt munkáját ott folytatni, hiszen kemencéjét elöntötte a Duna vize. Ám e mester, vagy utódja áttelepült egy általa biztonságosabbnak ítélt településre és itt folytatta tevékenységét. Lényegében egy-egy műhelyben folyó termelés szakmai tudásanyagát dinasztiákban adták tovább és e dinasztiák örökítették tovább évszázadokon át. Az áttelepedést vállaló, újítani kész mester őcsényi műhelyének kemencéi adnak feleletet egy másik technológiai kérdésre is. A kemencék megépítésének leírásában jeleztük már, hogy az első műhely 1. számú és a második műhely 4. számú kemencéje más építési technológiával épült. Nos ezeket a kemencéket a település életének utolsó fázisában használták. Korukat a VIII. század legvégére, a IX. század elejére keltezhetjük. Építési technikájuk megegyezik az őcsényi l-es és 2-es számú kemencék építési módszerével. Az őcsényi műhely 3-as számú kemencéje volt a településen megépített legkorábbi. A VII. század második felében már égettek benne edényeket. Ennek építési technológiája megegyezik a szekszárdi kemencék többségével. Ám e mester már a VIII. század elején megépítette a 2-es számú kemencéjét egy teljesen új technológiával. Ezt, mint bevált technikai újítást a két Szekszárdon termelő mester is átvette némi késéssel. így a Szekszárd környéki kerámiaégető központ már a VIII. század végén ismét azonos és egységes szerkezetű - jobb minőségű - kemencékben állította elő termékeit.

9173 Hogy meddig éltek a szekszárdi telepen emberek, arra a választ elég nehezen tudjuk megadni. Annyi bizonyos, hogy az első telepesek a VI. század utolsó évtizedeiben érkeztek. A munka a műhelyekben még a IX. század első évtizedeiben is folyt. Erre a kerámiatöredékek, melyeket nagy számban találtunk meg, ékes bizonyítékok sorát szolgáltatják. A telepen talált jelenségek vizsgálata olyan társadalmi összefüggések megismerését tette lehetővé, melyekre korábban aligha vállalkozhatott volna bárki is. Ám az elhagyott házak, műhelyek lakói - akik több száz évig élték ott a maguk életét - nem tűntek el, hanem a temetőben nyugszanak. Az összesen 788 sír megszólaltatása (feldolgozása) most történik.

92 Végére még nem jártunk a rengeteg adat összefüggésének, ám néhány világosan körvonalazható tendencia már valóságos közelségbe került. Nem tudjuk pontosan kik, mikor és miért, de sajnos a sírok 99%-át kirabolták, feldúlták, s ez megnehezíti munkánkat. Annyi azonban bizonyos, hogy a „sírrablók" nem mentek üres kézzel el, mert a sírokban felejtett mellékletek még mindig elegendők egy sor felvetődött kérdés tisztázására.