Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

Arra már többször utaltunk, hogy az önmagát avarnak nevező nép nem egységes etnikum volt eleve, hiszen a források már a sztyeppén hozzájuk csatlakozott bolgárokat is említenek. A Kárpát-medence elözönlése alkalmával a keleti területeken talált és leigázott gepidák is jelen kellett legyenek birodalmukban. Dunántúl kérdésében erősen megoszlanak a vélemények. Miután pontosnak mondható adataink vannak a langobardok elvonulásáról, nincs okunk kételkedni abban, hogy Alboin népe nem megközelítően teljes létszámban hagyta el szállásterületeit. Tudjuk azt is, miszerint velük együtt távozott jó néhány germán néptöredék is. Ám az teljességgel kizártnak tartjuk, hogy a „menekülésnek" is felfogható távozáskor népi vákuum keletkezhetett. így Pannónia területén maradt alaplakosság jelenlétével is számolnunk kell. Ha ez igaz, akkor a kép tovább színesedik, melynek nyomait temetőikben nyomon kell kísérnünk, bár ez igen nehéz feladat. A feldúlt temető, melyben a fosztogatók „felesleges" munkát nem végezve, mindig pontosan a sírra ásván rá, sugallja, hogy a szigorú rendben eltemetett halottak hozzátartozói jelezték a sírok helyét és talán a társadalomban betöltött szerepét is. A feltáró régész minden sírról pontos rajzot és fotót készít, e dokumentációban rögzíti a csontok és a mellékletek pontos helyét, leírja azokat a jelenségeket, melyek megfigyelhetők, majd a temetőtérképen bejelöli a sírgödör helyzetét. Ezzel a módszerrel valóságos tükörképét kapja annak a szigorú rendnek, mely a halottak eltemetésében vezérelte annak idején a hozzátartozókat. A térképen kirajzolódnak a sírsorok, s ha felvezetjük e térképre, hogy melyik sírban mi maradt ránk, akkor felsejlik e faluközösség társadalma is.

93 E módszerrel kitapintható volt, hogy a nagycsaládok előre kijelölt területeken kezdték meg a temetkezéseiket. Tehát a temető nem a halálozások sorrendjében népesült be újabb és újabb sorokat alkotván, hanem a nagycsaládon belül is az életben elfoglalt helyének megfelelően kapta meg az őt megillető sírhelyet. Ez egyben azt is jelentheti, hogy akár egy emberöltőn belül is időrendi gondok merülhetnek fel, hiszen az egymás mellett eltemetett halottak temetési ideje között évtizedek is eltelhettek.

94 E nehézségek csupán csak annyi gondot adnak, hogy megerősítenek bennünket egy ennél lényegesebb „rend" megfigyelésében. Ez azt jelenti, hogy az avar társadalomban élő népcsoportok szigorúan megőrizték a saját „hitvilágot", mely a másvilágképzetek egy egységesnek tűnő nagy családján belüli különbözőségekre utal. A keletről érkezett népek kapcsolata a lóval, mint legfontosabb közlekedési és harci „baráttal", köztudott. A harcos férfi a másvilágra is lovával együtt távozik. Magával viszi fegyvereit, rangját jelölő övét és eszközeit. E tárgyak vallanak gazdájának rangjáról, nemzetségéről, eredetéről, vagyis egész életéről. Ám e tárgyak mellett legalább annyi információ rejlik a temetkezés mikéntjében is. Sokáig úgy tudtuk, hogy az avarok önmagukat felszerszámozott lovukkal temettetik el. A temetőből világosan kitűnik, hogy csak a legelőkelőbb nagycsaládok kaphatták meg e tisztességet. Ez nem gazdasági jellegű kérdés, hanem társadalmi helyzet megítéltetése. Temetőnkben összesen 31 esetben találunk lovas temetkezést. Ám ha e temetkezések rendszerét vizsgáljuk, rá kellett jönnünk, a sírokban eltemetett lovasok más és más formában temetkeztek. Összesen 10 esetben voltunk képesek megfigyelni, hogy nem az egész ló került eltemetésre, hanem annak csak a bőre, melyben bennhagyták a lábszárakat és a ló koponyáját.

95 E temetkezési forma nem volt ismeretlen a népvándorlás-kutatásban, de az avarokra nem voltjellemző. Ebben a temetőben azonban fel kellett figyelnünk e jelenségre, hiszen a temetkezéseknek egyharmadában e forma jelentkezett. Felmerült annak lehetősége, hogy a nyúzott állat sírba tétele gazdasági okokra vezethető esetleg vissza. A nyúzott állat húsát a toron elfogyasztották, s a megmaradt, ehetetlen részek, mintegy jelzésként kerültek a sírba.

96 E lehetőségnek erősen ellene mond a 350. sír anyaga. A férfi váza, akinek a sírját részben feldúlták, nagyrészt megsérült. Ennek ellenére a deréktájékon egy széles öv (tüsző) maradványait tudtuk megfigyelni. A bőrtüszőt ezüstlemezből préselt övveretek díszítették.