Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

A felhasznált alapanyag azonos minőségű volt. Az elkészült edények szemre, formára, égetésre nem különböztek egymástól. Ebből következik, hogy a mesterségbeli forrás nagyjából azonos gyökerekből táplálkozott. Ám korunk technikai ismereteivel ennél többet is képesek voltunk megtudni róluk. A műhelyek anyagából vett minták segítségével, radioaktív izotópos besugárzással, sikerült kimutatni az anyagból nyomelemek sorát, melyeknek mennyisége nem egyezett meg a felvett minták egységesnek látszó anyagában. Ebből azonnal levonható a következtetés, hogy a három, azonos időben dolgozó mester az alapanyaghoz adagolt finomítóanyagokból más és más mennyiséget használt fel. A mérések pontosításakor kiderült, hogy a nyomelemek jelenléte a műhelyek anyagában annyira törvényszerű, hogy a temetőben előkerült kerámiák műhelyekhez kötése helyénvaló. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a sírokban felhasznált, útravaló élelem tárolására szolgáló edényekről képesek vagyunk megmondani, melyik műhely termékei. A vizsgálatok körét bővítve, megmagyarázható, hogy e falu műhelyeinek termékei milyen széles körben terjedtek el, vagyis a kereskedelmi hálózat milyen körben folyhatott adott időszakban.

76 Az avar korban dolgozó fazekasok nem ismerték a nyomelemek titkait (a ma élők sem), ám a mesterség fogásait, az égetés fortélyait a lehető legmagasabb szinten sajátították el. E tudás - lehetséges - apáról fiúra, vagy mesterről mesterre szállott, s a legjobbak újból és újból tettek hozzá a maguk tapasztalatából. Mint láttuk a Szekszárd Bogyiszlói úti avar faluban előkerült három műhelyben összesen tizenkét kemencét figyelhettünk meg. Megépítésükhöz olyan tapasztalati ismeretek szükségesek, melyek több évszázados hagyományban gyökereznek. Miután szerkezetük feltételezi az égetési folyamat tökéletes tudását, egyértelműen kimondhatjuk, csakis a fazekasmester kezemunkáját láthatjuk bennük. Hogyan készítették el a kemencét? - Erre a kérdésre a választ megadni csak pontos ásatási megfigyelések birtokában vagyunk képesek. E megfigyelésekkel rendelkeztünk. Ugyan két típusa különböztethető meg e kemencéknek, és ez időrendi kérdéseket is felvet, ám technológiai lényeget tekintve, figyelmen kívül hagyható e kettősség.

76/a A kemencék építésének menetét a következőkben írhatjuk le: A járószint alá egy 170200 cm mély, nyitott lefelé kissé kiszélesedő, ívelt aljzatú gödröt ástak ki úgy, hogy az alján, a tüzelőnyílással szemben egy földgerincet hagytak. A tüzelőnyílást a munkagödör felé úgy nyitották ki, hogy a gödör és a tűztér között mintegy 60-80 cm hosszú „alagút" képződött.

77 A kemence gödrének alján hagyott főldgerincnek a rostély kialakításában volt döntő szerepe. Nevezetesen e gerincre sározták rá a többrétegű 10-15 cm vastag rostélyt úgy, hogy e kettő együttesen egy boltíves szerkezetet alkosson. A sárból tapasztott rostély beszakadását 6-8 cm vastag farudak átlós irányú betámasztásával akadályozták meg, melyek ideiglenesen tartották a vastag sárréteget. Kiégetéskor e farudak elégtek, s egyben helyükön kialakultak a hő- vagy füstlyukak.

78 Az első és a kilencedik kemence esetében kissé más szerkezet figyelhető meg. A kemence tűzterének alján nem hagytak földgerincet, hanem a két térfél (égető- és tűztér) határvonalában a kemény földben egy befelé szűkülő „gallért" hagytak meg. E kör alakú gallér vonalával koncentrikusan elhelyezkedő vastagabb és vékonyabb farudak enyhén dőlt beállításával egy vesszőből font kosárfenékre emlékeztető szerkezetet ültettek rá. E „faalkotmányra" rácsapkodták a sarat, majd elsimították. így gyakorlatilag egy „sárdugót" képeztek. A kiégetéskor az egész faszerkezet elégett, s lenyomata a kemence tűzterében jól megfigyelhető. A rostéllyal így kettévágott kemence alsó szintje a tűztér, felső szintje az égetőtér volt. A két térfélből az égetőtér volt a nagyobb, igaz nem számottevően. Nyolc esetben az egész kemence felületét kisározták, néhol több rétegben is megfigyelhető volt, bár ez inkább a javítások számát jelenthette.

79 A kilencedik kemence esetében a tűztér kisározását nem tartotta szükségesnek a mester. Szerencsére! így figyelhettük meg az eszköz formáját is,