Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

sági szempontok is befolyásolták. A termelő nem maximális hozamra, hanem maximális jövedelemre törekedett. Szekszárd mezőgazdasági szempontból viszonylagosan túlnépesedett lévén, a termelők olyan földek megművelésre is rákényszerültek, amelyek jövedelmezősége nem volt elve biztosított, a gazdasági konjunktúra, a piaci kereslet-kínálat függvényében vált nyereségessé vagy veszteségessé. E kritikus területeken a hozamok csak aránytalanul nagy befektetések árán lettek volna növelhetők, ezért a jövedelmezőséget nem a terméseredmények növelésével, hanem a költségek csökkentésével igyekeztek biztosítani. A körülmények kedvezőtlen alakulása esetén az ilyen földek 3-4 évig is parlagon hevertek. A földek osztályozásakor a szekszárdi szántók kb. 1/4 része minősült I., 1/2 része II., 1/ 4 része III. osztályúnak. A jövedelmezőség a es. kir. adóbiztos által elfogadott becslés alapján következőképpen alakult: A szekszárdi határban fekvő szántóföldek tiszta jövedelmét e becslés 12 209 pft 20 xrban állapította meg. A szántókhoz képest jelentéktelen volt az erdők jövedelme. A Duna menti erdők másodosztályúnak, a domboldalon fekvők I. osztályúnak minősültek. Teljes bevételük 3234 Ft 29 xr volt. Sokkal nagyobb jelentősége volt az állattenyésztés számára takarmány biztosító réteknek és legelőknek. A rétek sík területen feküdtek. Bár egy részük csatornázott volt, mégis ki volt téve az eső utáni eliszaposodásnak. A Duna és a Sárvíz árterében fekvő rétek sásosak voltak, savanyú füvet termettek, a természet szeszélyétől függött, hogy lehet-e kétszer kaszálni. A rétek 9/10 része az utóbbi kategóriába esett. Az I. osztályú rétekről átlagban 16 mázsa szénát, feleannyi sarjút kaszáltak, míg a II. osztályú területekről 12 ill. 6 mázsát. A parasztság árkok, töltések, hidak építésével, karbantartásával nagy erőfeszítéseket tett a rétek minőségének javítására.

219 Hasonló gondokkal küzdöttek a legelők esetében. A sík területen fekvő jobb minőségű legelőket az áradások fenyegették, a meredek domboldalakon fekvő legelők kevés füvet termettek. Állattenyésztés Erre a bizonytalan takarmánybázisra épült a város állattenyésztése. A város legelőit minden lakos szabadon és korlátlanul használhatta, marháit, sertéseit, lovait a városi közös nyájba hajthatta.

220 Ennek hatására valószínűleg megnőtt a legelők megterhelése, mert Dancziger János polgármester 1858-ban azt javasolta, hogy a városba beköltözők vagyoni helyzetüktől függően 2-10 pft közötti legeltetési díjat fizessenek.

221 A város birtokrendezési perében arra is hivatkozott, hogy az uradalmi erdőkben makkoltatta sertéseit. Az ítélet Szekszárd makkoltatási keresetét elutasította.

222 A város állattenyésztésére vonatkozó adatok nagyon hiányosak, a korabeli statisztikai adatszolgáltatás járási összesítéseket közölt. Bár az adatok nem bonthatók le településenként, bizonyos tendenciák mégis megfigyelhetők. A szarvasmarha-állomány közel kétszerese volt a lóállománynak. A főbíró jelentése szerint a lakosság kevésbé foglalkozott lovakkal, inkább marhát tenyésztett. A lovakat kizárólag fuvarozásra használták - tehát földművelésre nem - s ezért öreg, kimustrált állatokat vásároltak. Báta és Fadd kivételével csődört Termelési költség a hozam arányában Tiszta jövedelem kat. holdanként 8 pft 50 xr I. o. II. o. III. o. 8/20 9/20 12/20 7 pft 1 pft 55 xr