Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

sem tartottak, a fedeztetést kincstári ménekkel végezték. A lóállomány a járásban 1850-57. között kb. 10%-kal, 830 db-bal gyarapodott. A lovak magyar fajtájúak, erőteljesek, vontatásra alkalmasak voltak, általában a 3. évben fogták be őket. A fogatolást kettesével végezték, a kocsikat 8-10 mázsával terhelték. Ennél is gyorsabb volt a marhatenyésztés fejlődése a járásban, 1850-57. között 5755 dbbal gyarapodva 13 332-re nőtt a számuk. A gyors fejlődésben döntő szerepet játszott, hogy három éven át elmaradt a dunai áradás. Tehát bármilyen látványos volt is a növekedés, nem az intenzív fejlődésnek volt köszönhető, ezért nem volt tartósan megalapozott.

223 1863-ban, néhány rossz mezőgazdasági év után a marhaállomány 10 799 db-ra csökkent. A marhák nagy része ekkor még magyar fajtájú.

224 Az állományon belül jelentős az ökrök aránya, ami azzal magyarázható, hogy igavonóként, mezei munkákra inkább ökröket alkalmaztak, általában négyesével befogva őket. A sertésállomány alacsony - kb. a lovakéval azonos számú - s kizárólag a saját szükségletek fedezésére szolgált. A juhtenyésztés, bár gyorsan fejlődött, 40 000-es létszámával nem volt igazán jelentős. Szekszárd állatállományáról csak kevés adat áll rendelkezésre. Egy 1857-es felmérés szerint a város 1497 házából csupán 450-ben volt istálló.

226 Tehát a lakosságnak alig egyharmad része foglalkozott marha-, ill. lótenyésztéssel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy csupán egy töredéke végzett hagyományos szántóföldi művelést. Alátámasztják megállapításunkat az igásállatok számára vonatkozó adatok is: 1853-ban 836

227

,1854-ben 701 igásállatot tartottak számon a közmunka nyilvántartások. A feleakkora Faddon több, a negyedakkora Deesen közel azonos volt az igásállatok száma.

228 A földművelés és vele összefüggő állattenyésztés viszonylagos jelentéktelenségét a marhaállomány nagysága is alátámasztja. 1860-ban kb. 1000 db szarvasmarha volt a városban, a járási állomány 1/10 részénél is kevesebb, jóllehet Szekszárdon lakott a járás lakosságának 1/3 része.

229 így azután természetes, hogy a megyében lévő 8 állatorvos közül egy sem Szekszárdot választotta működése színteréül.

230 Szőlőtermelés A szekszárdi határnak a lakosság számához mérten szűk volta, a szántóföldi kultúrák számára kedvezőtlen adottságai intenzívebb, nagyobb hozamot biztosító művelési ág meghonosítására késztette a lakosságot. A gazdasági kényszer és a terület adottságai a szőlőtermesztésben szerencsésen találkoztak. A kedvező fekvésű területeket már 1848 előtt szőlővel telepítették be. 1852-ben a város határában 2157 holdon termett szőlő.

231 Ezt követően is gyors ütemben folytatódott a szőlő telepítése. 1855-ben 2228 hold

232

,1859-ben 2970 hold a szőlőterület nagysága.

233 Az 1850-es években számos, korábban szántóként hasznosított földet, pl. a Csötönyi- a Baranya-völgyet szőlővel telepítették be.

234 A telepítés során olyan területekre is szőlő került a földtartalékok kimerülése után, amelyek kevésbé voltak alkalmasak szőlőtermelésre. A meredek, északi oldalra néző területeket nem lehetett trágyázni, az eső gyakran lemosta a föld termőrétegét.

235 Míg a szántóföldeknek csupán 1/4 része volt III. osztályú, a szőlőknek több mint 1/3 része. Jelentős különbség volt az I. és III. osztályú szőlők terméshozama és jövedelme között. Az I. osztályú holdanként 32 akó bort termett és 33 Ft tiszta jövedelmet hozott, a III. osztályú csupán 12 akót termett, tiszta jövedelme pedig 7 Ft volt, ami azonos a II. osztályú szántóföldek tiszta jövedelmével. A telepítés racionalitását tehát az adta, hogy III. osztályú földön a II. osztályú szántóföld tiszta jövedelmét tudták megtermelni.

236 A jelenség azt bizonyítja, hogy a szőlőművelés nemcsak a mezőváros kedvező adottságai folytán virágzott, hanem egy már kialakult gazdasági szerkezet, birtokstruktúra megszabta kényszerpályán mozgott. A kevés földdel rendelkező, igavonó állat nélküli kisparaszt számára a szőlő kínálta az egyetlen lehetőséget jövedelmének fokozására. A városban