Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

legelő erdő nádas 1616 kat. hold 2 872 kat. hold 1244 Dől 1239 Dől 591 Dől 791 Döl

: Összesen 55 kat. hold 12969 kat. hold i21> 1855-ben tehát a város határának alig egyhatoda volt szántó, és amire szintén kevés példa akad, a szőlő területe meghaladja a szántóföldekét! Különösen kedvezőtlennek tűnik ez az arány, ha figyelembe vesszük a városnak a lakosság számához mérten viszonylag szűk területét. Míg a megye falvaiban átlagban kb. 2 hold föld jutott egy lakosra, Deesen 6 hold, Szekszárdon csupán egy hold.

216 Ha összevetjük a szekszárdi járás egészének és Szekszárd földterületének szerkezeti arányát, jelentős eltéréseket tapasztalunk. A szekszárdi 1/6-dal szemben a szántó aránya a járásban több mint 1/3 rész. A szőlő a járás hasznos földterületének kb. 5-6%-át, a városénak 17%-át foglalta el.

217 A természetföldrajzi adottságok által meghatározott, a megelőző másfél száz év alatt kialakult termelési szerkezetben az 1850-60-as években sem történt lényeges változás, s ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem a város egész gazdasági-társadalmi fejlődését meghatározta. A növénytermelés hagyományos termékei, a gabonafélék (búza, kétszeres, rozs, árpa, zab) mellett kapásnövényeket (kukorica, burgonya, hüvelyesek) is termeltek, de nem foglalkoztak a korszak divatos ipari növényével, a repcével. A hagyományos értékrend és szemlélet tovébbélését jelzi, hogy az adózás szempontjából I. osztályúnak - tehát legjobbnak - minősített földeken szinte kizárólag gabonát, a II. osztályú földeken növekvő arányban burgonyát és kukoricát, a III. osztályú földeken pedig kevés rozs mellett kizárólag burgonyát és kukoricát termeltek. Gabonából az I. osztályú földek 14-16 pozsonyi mérő, a II. osztályúak 13-14 mérő, míg a III. osztályúak 8 pozsonyi mérőt termeltek holdanként. Kukoricából hasonlóképpen alakult az egyes földosztályok hozama. Hasonlóan nagy a különbség a másod- és harmadosztályú földek burgonyatermése között is (70 ill. 40 p. mérő). Nagy eltérések a földek minőségének és a művelési rendszer különbözőségével magyarázhatók. A harmadosztályú földek a határ távoli részén feküdtek, a mözsi, agárdi, zombai határ közelében. A nagy távolság miatt nem lehetett őket trágyázni. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartoztak a meredek oldalakon elterülő, nehezen művelhető földek. Az I., II. és III. osztályú földek eltérő művelési rendje a hagyományos háromnyomásos gazdálkodás felbomlását jelzi. A parasztság rugalmasan alkalmazkodott a talaj adottságaihoz, szem előtt tartva a termelés jövedelmezőségét is. Az I. osztályú földek egy 12 éves ciklusban kétszer, a másodosztályúak háromszor, a harmadosztályúak ötször maradtak parlagon. Tehát az első kettőnél a földek lényegesen kevesebbet voltak ugaron a háromnyomásos gazdálkodásnál szokásos háromévenkéntinél, míg az utóbbinál többször. A talaj fokozott igénybevételét trágyázással ellensúlyozták. Míg országos átlagban 6-12 évenként trágyáztak a földeket,

218 Szekszárdon az I. osztályúakat egy 12 éves ciklusban hatszor, tehát kétévenként, a II. osztályúakat háromszor, tehát négyévenként, míg a III. osztályúakat egyáltalán nem trágyázták. Megjegyzés: Az adatok egy 12 éves ciklusra vonatkoznak. Azért vettünk számításaink alapján 12 évet, mert az egyes művelési rendszerek eltérő forgásidejét csak így tudtuk közös nevezőre hozni. A fent vázolt művelési rendszer a gyakorlatban sohasem valósult meg ilyen vegytisztán. A termeléssel kapcsolatos döntéseket nem csupán agrotechnikai, hanem tágabb gazdaFöldosztály I. o. II. o. III. o. Ugar 2 3 5 Trágyázás 6 3