Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom
Kétségtelen voltak formai hasonlóságok a nyugati kerámiákban, de azonosságokról a legnagyobb jóindulattal sem lehetett beszélni. Nehézségek merültek fel továbbá a korösszeegyeztetéseknél is. 66 Ám ha az írott források által körülhatárolható területek kerámiaanyagát vizsgáljuk, kitűnik, hogy a technikai és formai azonosságok, az óriási távolság ellenére is meggyőzőknek látszanak. Ebből egyenesen következett, hogy a kutatás az 1970-es évek elején felvetette egy közép-ázsiai eredeztetés lehetőségét is. 6 ' Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kereskedelmet ki kell zárni a két terület között. Tehát csak egyetlen megoldás adódott, hogy olyan csoportok beköltözését is feltételezzük, akiknek eredeti „hazája" Közép-Ázsiában volt. A menekülő avarok vagy magukkal sodorták őket, vagy önként csatlakoztak hozzájuk. 68 Tény, hogy az avarokkal megjelenő kerámiát csak itt a Kárpát-medencében gyárthatták onnan származó mesterek. A régészet eredményei azt is körvonalazták, hogy Szekszárd környékén is kellett egy kerámiagyártó centrumnak léteznie. E feltevés valós magyarázata abban rejlett, hogy a Kárpát-medencéből ismert edények mennyiségének mintegy fele a szekszárdi múzeumban található. (Ez természetesen a kutatás intenzitásával is összefügghet.) 69 Kibontakozott tehát egy történetileg is jól megindokolható új elmélet lehetősége, melyet sajnos alapjaiban is támadni lehetett, hiszen egyetlen avar telepet sem ismertünk Európában. Az 1960-as évek végén megtalálták Dunaújvárosban az „első avar falut". A régészeti anyagot közlő, összefoglaló és nagy horizontokban gondolkodó kötetben a szerző minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy voltak olyan avar csoportok is a kora avar időszakban, amelyek letelepedett életmódot folytattak. 70 1974-ben sikerült egy újabb avar falu helyének meghatározása Kölkeden (Mohács mellett) 71 , majd harmadjára - 1975-ben kezdhettük meg a feltáró munkát Szekszárd határában, a Bogyiszlói út mentén. 72 1976 nyarán, az addig feltárt néhány avar ház mellett egy hatalmas gödörrendszerre találtunk. Előkerült az első avar edényégető műhely. Valójában is műhelynek nevezhettük, hiszen a gödörrendszer pereménél, körben, három majdnem ép edényégető kemencét bonthattunk ki. Emellett még ugyanennek a műhelynek már az avar korban megsemmisült, elbontott kemencéjét. Valamint egy félkész, még fel sem épített kemence maradványai is előkerültek. 73 A komplexum korát jól meg tudtuk határozni, hiszen a kemencék előterének, s maguknak a kemencéknek is - nyitottak lévén - betöltési rétegei több mázsa kerámiát tartalmaztak. 1980-ban újabb műhellyel bővültek ismereteink. E második gödörrendszerhez ismét négy edényégető kemence tartozott. Itt nyílott lehetőség a kemencék használatának időrendjét pontosan tisztázni. Ezek szerint egy időben, egyszerre csak egy kemencében folyt az égetés. Ezt jól lehetett stratigráfiai (rétegek egymáshoz való viszonya) úton figyelemmel kísérni. Jól látszik, hogy ameddig egy kemence termelésben állt, addig újat nem épített a mester. Ha megsérült a kemence, javítani már nem volt érdemes, akkor akár a hely hasznosabb kihasználása miatt is úgy vágta el, faragta meg a régi kemencét a mester, hogy az új a lehető legpraktikusabban álljon a termelés rendelkezésére. 74 1985-ben találtuk meg a telep harmadik, és egyben utolsó műhelyét, melyhez három kemence tartozott. A régészeti adatok alapján megállapítható, hogy a mester csak a VII. század második feléig folytatta e területen a munkát. A műhely a település északi szélén, a legmélyebb ponton állt és ekkor elöntötte a Duna vize. E vízszintemelkedést nem lehet egyetlen árvízhez kötni, mert a kemencéket átvágták a falu vízelvezető árkaival. Egyértelmű tehát, hogy a Duna vízállása emelkedett meg, s ez huzamos ideig - nyilván a telep életével megegyezően - állandósult. így az itt dolgozó mester másutt kellett folytassa működését, ám új műhely e településen már nem került elő. Erre a nyitott kérdésre a választ megadni akkor még nem tudtuk. 74/a A régészeti adatok alapján egyértelműen bebizonyítható, hogy az általunk feltárt három műhely azonos időben dolgozott. Tehát a Bogyiszlói úti faluban egyszerre három fazekasmester is egy időben készítette termékeit. 75
