Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

Magyarország kormányzati rendszere fokozatosan alakult ki. Az 1849-50-es időszak katonai kormányzata után megkezdődött a katonai és polgári igazgatás szétválasztása. Az 1851-ben létrehozott helytartóság nem bizonyult tartósnak, a területében megcsonkított országot öt, egymástól független, Bécsnek alárendelt közigazgatási kerületre bontották. Az alsóbb szintű közigazgatási egységeket - megye járás - autonómiájuk eltörlésével érintetlenül hagyták. Bach reformjai még a szabadságharc leverésében közreműködő nemesség ellenállását is kiváltották. Ennek következtében jelentős tisztogatásokra került sor a hivatali apparátusban.

70 A birodalmi centralizáció politikai tartalmát veresége ellenére is a forradalom határozta meg. A Bach-rendszer ellentmondása éppen abban rejlett, hogy a feudális eredetű, abszolutisztikusán kormányzott monarchiát polgári reformokkal kívánta életben tartani. A birodalmi kormányzat társadalmi kötöttségei természetesen korlátozták a társadalmi átalakulás érvényét, következetességét. Megerősítették a jobbágyfelszabadítást, de a parasztság számára kedvezőtlenebb módon szabályozták. A belső vámok eltörlése, az osztrák mértékés súlyrendszer bevezetése, az osztrák fogyasztási adó stb. nemcsak a polgárosítást, hanem a birodalom egységesítését is szolgálták. A polgári reformokkal párosuló nemzeti elnyomás egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy az önmagukban haladó intézkedéseket is diszkreditálta, felidézve a haladás vagy függetlenség túlhaladott dilemmáját.

71 Tolna megye a soproni kerülethez tartozott. A megye hagyományos hivatali apparátusát felszámolták. Megszűnt a kollegiális rendszer, a jegyzői hivatal, a választmányok. A megye - az országos szervekhez hasonlóan - minden autonómiától megfosztott végrehajtó közeggé vált.

72 Élére biztosként előbb a májusban helyét elhagyni kényszerült Dőry Gábor, majd rövidesen Augusz Antal került. Október 26-án Augusz kerületi főispánná lépett elő, helyére Forster Károlyt nevezték ki a megye kormánybiztosává.

73 A járási beosztás lényegében változatlan maradt. Szekszárd a róla elnevezett kerület székhelye lett.

74 Az új kormányzat sietett hirdetményben közzétenni, hogy az úrbéri szolgáltatások, a papi tized megszűnt, de a földesuraknak saját birtokuk után járó szolgáltatások, így a szőlődézsma, továbbá a kisebb haszonvételek nem.

75 Óvakodva a parasztság ingerlésétől igen óvatosan bírálták el az 1848-ban az uradalmi birtokokban elkövetett kártevéseket.

76 A rövidesen megjelenő nyelvrendelet egyenjogúvá tette a birodalomban használatos nyelveket, és a templomokban, iskolákban biztosította az anyanyelv használatát.

77 POLITIKAI MEGTORLÁS Szekszárdra a császári katonaság augusztus 7-én érkezett meg, és azonnal átvette az irányítást a városban. Az ügyeket a katonai parancsnok először a városi helyettes bíró segítségével vitte

78 de augusztus 14-én visszahelyezték hivatalába Prajmajer Gáspárt, az 1849 májusában leváltott bírót és tanácsosait, kivéve azokat, akiket a magyar vezetés meghagyott hivatalukban, és hűséget esküdtek a magyar kormánynak.

79 A tanácsosok közül Pigay Györgyöt és Fehér Istvánt mentették fel, helyükre Prajmajer Papp Mihályt és Szőnyi Józsefet javasolta.

80 Jelentős tisztséget nyert el Martin Antal, aki a megyei árvaszék ülnöke lett évi 700 pft fizetéssel.

81 Hegyessy János, volt vármegyei főjegyző a császáriak megérkezésekor még abban reménykedett, hogy „szelídebb eszközökkek igyekszik a népet magához édesgetni." A város katonai parancsnoka még népgyűlést is tartott. Ennek lefolyásáról, tartalmáról nincs adatunk.

82 Az illúziók azonban hamar szertefoszlottak. Újvári József, 1833-1849 között Szekszárd plébánosa - miután 1849 nyarán már idézett szónoklataival súlyosan kompromittálta magát - elbujdosott a császári seregek elől. A megye kormánybiztosa a hercegprímásnak terjesztette fel ügyét. Az ellene felhozott vádak oly súlyosak - írta - hogy ha az egyházra való tekintetből nem is sújtanák súlyosabb büntetéssel, a szekszárdi plébánián mégsem ma-