Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei
radhat. A nép felségsértésben, pártütésben vétkes, hitében megingott, nem maradhat pap nélkül. Bocsor Antal faddi plébánost kérte kinevezni a helyére, aki mindvégig hű maradt az uralkodóházhoz. 83 Újvárit Pécsett elfogták, Pestre vitték a szerviták kolostorába, ahol rövidesen meghalt. 84 Börtönbe vetették Borovszky László 30 éves szekszárdi gyógyszerészt, Tóth István 36 éves ügyvédet (hadbíróként működött), Szabó József 53 éves cipőkészítőt, valamenyiüket lázadás vádjával. 85 Még mindig fogságban volt Strényer Mihály, akit tavaszszal tartóztattak le. 86 Zárolták a pártütéssel vádoltak vagyonát. Erre a sorsra jutott Tóth István, Mezőföldy Károly, Szegedy Ferenc, Mehrverth Ignác, Borovszky László, Kerecsényi György, Halász József, Őrffy Imre. 87 Elkerülte a büntetést Perger Sándor nyomdász, nemzetőr segédtiszt, sőt 1849 őszén megbízást kapott a megyétől nyomtatványok készítésére. 88 Albanich György kereskedő, nemzetőr kapitány ellen eljárás indult, de Prajmajer Gáspár bíró és Martin Antal kezességet vállalt érte, és így elkerülte a letartóztatást. A még nála levő lőport - amellyel a megyei nemzetőrséget látta el - leadta a megyei várkapitánynak. 89 A fehérvári kerület tanúként idézte be 1850 elején az akkor hivatalban lévő egész szekszárdi elöljáróságot a forradalomban részt vett szekszárdiak (az eddig említetteken kívül Tosch István, Haidekker Károly) ellen. Jellemző a közhangulatra, hogy még a császári kormányzat által gondosan kiválasztott elöljáróság is visszaadta a tanúskodásért járó napidíjat és költségtérítést „...azt el nem fogadták, és mint becsületes jó érzésű emberek úgy nyilatkoztak: hogy a' béli csekély fáradságjukért hazafiaknak vagyonjaikat csonkítani nem akarják, és azoknak azt vissza adják..." A hatóságok még évek múltán sem enyhültek meg a „vétkesekkel" szemben. Ujfalussy Imre honvéd volt a szabadságharc alatt. A bukás után besorozták a császári hadseregbe, ahonnan apja 500 pft váltság ellenében kiszabadította. Ettől kezdve apjánál, Szekszárdon élt visszavonultan. Magatartása ellen még a hatóságok sem emeltek kifogást, mégis 1854ben (!) újra letartóztatták, mint politikailag gyanús egyént. 90 Gesswein Sándor szekszárdi kovácslegény vándorújtáról 1854-ben tért haza. A forradalom ideje alatt Párizsban, majd Londonban tartózkodott. 1847 májusa és 1849 júniusa között vándorkönyvében nem volt semmilyen bejegyzés. Ebből a hatóságok arra következtettek, hogy a forradalmak alatt valószínűleg nem a kovácsmesterség tanulásával volt elfoglalva. Az osztrák rendőrség már Linzben letartóztatta, s úgy toloncolták haza Szekszárdra, felhíva rá a megyehatóság figyelmét, mint gyanús személyre. 91 A rendelkezésünkre álló adatokból még hozzávetőlegesen sem állapítható meg a megtorlás áldozatainak száma. Valószínűnek tűnik, hogy a politikai okokból elítéltek száma a felsoroltaknál lényegesen több nem lehetett. Büntetőeljárást elsősorban az értelmiségi-hivatalnoki réteg tagjai ellen indítottak. Lényegesen nagyobb lehetett a volt honvédeknek a száma, akiket besoroztak a császári hadseregbe. A MEZŐVÁROS IGAZGATÁSA A közigazgatás szervezete, a vezetés összetétele Az egész lakosságot sújtotta az a nyomás, amellyel a hatalmasra duzzadó hivatali és csendőri apparátus a mindennapi életre nehezedett, és - nem is mindig rosszakaratú intézkedéseivel - szűk korlátok közé szorította az emberek életét, megnövekedett feladatok elé állította a város vezetését, amelynek felépítése 1857-ig azonos maradt. Az elöljáróság 12 tanácsosból, a bíróból, az első - és másodjegyzőből, az adószedőből és az árvaatyából állt. 92 A város 12 tanácsosából (esküdtjéből) hagyományosan kettő volt református. Megváltoztak viszont a város függelmi viszonyai. A korábban uradalmi felügyelet alatt álló, korlátozott autonómiát élvező mezőváros most kikerülve a földesúri fennhatóság alól a járási főbíró, közvetve a megyefőnök irányítása alá került. E változás előnyeit ekkor azonban még nem élvezhette
