Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

joggal rendelkező lakosok bírót. Az eltörölt úriszék feladatainak ellátására öt törvényszéket állítottak fel. Az egyik székhelye Szekszárd lett.

9 A döntés előrevetítette a fél megyényi dunaföldvári járás kettéosztását, amely 1848 novemberében történt meg. Szekszárd székhelylyel „központi" néven új járást hoztak létre, amelyhez a szekszárdi és a bátaszéki uradalom falvait csatolták.

10 Megszűnt ezzel az a paradox helyzet, hogy a megyeszékhely, Szekszárd egy tőle távol fekvő járási székhelyhez tartozott. Az új alkotmányos berendezkedés záróaktusaként került sor 1848. június 19-23. között az országgyűlési képviselő-választásokra. A szekszárdi választókerület június 19-én ellenjelölt nélkül Bezerédj Istvánt választotta képviselőjéül.

11 A PARASZTSÁG HARCA A FEUDÁLIS MARADVÁNYOK FELSZÁMOLÁSÁÉRT Az újjászervezés munkáját zaklatott, nyugtalan légkörben végezték. Az áprilisi törvények eltörölték ugyan az úrbériséget, de nem szabadították fel a nem úrbéres jobbágyságot, nem törölték el a szőlődézsmát, a földesúri regáléjogokat, tisztázatlanul hagyták az erdők és legelők sorsát. Míg a földbirtokos osztály elvesztett jogait és jövedelmeit fájlalta, a parasztság elégedetlen volt a jobbágyfelszabadítás eredményeivel. Sem megérteni, sem tudomásul venni nem akarta, hogy bár felszabadult, továbbra is tartozik bizonyos szolgáltatásokkal, s nincs teljesen birtokában a falu határának. Az eddig vaskezű államhatalom meggyengülése tettekre bátorította. Országszerte napirenden voltak a szolgáltatás-megtagadások, az önkényes erdő-és legelőfoglalások, a földesúri regáléjogok megsértése. Az éleződő ellentét a parasztság és a nemesség között a márciusi forradalom eredményeivel megteremteni szándékolt nemzeti egységet fenyegette.

12 A paraszti mozgalmak Tolna megyét sem kerülték el. A parasztok elűzték a földesurak állatait a közös legelőkről, elüldözték a községi tanítókat és jegyzőket, akikben az államhatalom helyi képviselőit látták. A megye „felvilágosító" munkával próbálta az elégedetlenséget lecsillapítani. A sietve és hangsúlyozottan a jómódúakból megszervezett nemzetőrség is a társadalmi rend védelmét szolgálta. Mindez azonban nem volt elégséges. Júniusban a megye katonaságot kért a kormánytól a rend biztosítására - lényegében a birtokos osztály védelmére. A szekszárdi közalapítványi uradalom tisztviselői panaszokkal ostromolták a megyét. Mivel Szekszárdon az uradalomnak nem voltak számottevő allodiális földjei, és a községi legelőt sem használta, így a parasztság akciói főként az uradalmi erdő és a regáléjogok ellen irányultak. „A volt jobbágyok ellenszegülik magukat, neveiket bé nem vallják, azon nyilatkozattal, hogy ők szabadok, és nincs már uraság", ezért ingyen, engedély nélkül viszik el az uradalmi erdőből a fát - jelentette az uradalmi erdész 1848 augusztusában.

14 Az uradalom és a megye tehetetlenségét jelzi, hogy a panasz októberben és decemberben is megismétlődött, kiegészítve a nádasok pusztításával, a halászat, a bor-, sör- és pálinkamérés tilalmának megszegésével.

15 Bien Márton szekszárdi vállalkozó 1848. augusztusában 6 évre bérbe vette az uradalomtól a bor-, pálinka-, sörmérés, valamint a sörélesztő árusításának jogát, összesen 2510 pengő forintért.

16 Mivel többen megsértették az uradalom jogát, és nyilvánosan bort mértek Szekszárdon, az uradalom nehéz helyzetbe került. Bien Márton mindaddig nem volt hajlandó haszonbért fizetni, míg az illegális kocsmáitatás meg nem szűnik és az uradalom kártérítést nem fizet.

17 Az 1848. novemberi Erzsébet-napi szekszárdi országos vásáron a vásározók megtagadták a helypénz fizetését, marháikat erőszakosan behajtották a vásár területére, a haszonbérlő embereit pedig megtámadták.

18 A sokasodó panaszok nyomán a megye bizottságot küldött ki azzal a megbízatással, hogy torolja meg a kihágásokat, biztosítson kárpótlást, akadályozza meg a jövőben hasonló