Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

A forradalom nemcsak nagyarányú társadalmi-gazdasági változásokat hozott, hanem a politikába is bevonta az addig kirekesztett harmadik rendet. Ez nem annyira a választójogi cenzus lévén amúgy is behatárolt politikai jogokban nyilvánult meg, hanem abban a hatásban, amit a megmozduló, tüntető, földfoglaló, katonáskodó stb. tömegek a közhangulat révén a politikai vezetésre gyakoroltak. Igényeikkel akkor is számolni kellett, ha képviselőik nem voltak jelen a politika megformálásában. Az események Szekszárd és környéke lakosságát is megmozgatták. A március 25-i megyegyűlés népgyűléssé változott. A közgyűlési terem karzata, az előcsarnok tömve volt emberekkel. A szónok Bezerédj István volt. Igyekezett megnyugtatni a nemességet, illetve lecsillapítani a népet, aláhúzva az átalakulás békés, törvényes jellegét. A személy- és vagyonbiztonság közös gondja volt pártoktól függetlenül a nemességnek. Ez az érdekközösség volt Bezerédj és Augusz jelképes kézfogásának az alapja. Az új éra első határozata nemzeti őrsereg felállítása volt a közcsend védelmére. A gyűlés kiállt az önálló külügy-, hadügy- és pénzügyminisztérium mellett, bizalmát nyilvánította a nádor és a miniszterelnök iránt, és törvényszékek alakítását határozta el. A nemzetőrség felállítására rendelt központi választmánynak szekszárdi polgárok is tagjai voltak: Fejős János, Albanich György János, Prajmajer Gáspár, Gyimóthy János, Bóvári István. Március 25-én délután közel 10 000 ember gyűlt össze Szekszárd piacterén. Több szónoklat hangzott el, felolvasták a törvénycikkeket. Az ünneplés, a hatósági épületek kivilágítása késő éjjelig tartott. Az 1848. XVI. tc. értelmében a megyegyűlést is népképviseleti alapra kellett helyezni. A községek a május l-re meghirdetett gyűlésre meghatározatlan számú képviselőt küldhettek, megbízólevéllel ellátva. Szekszárdon április 27-én választották meg a várost képviselő 50 főt. A május l-jén összeülő megyei gyűlés megválasztotta az országgyűlési képviselőválasztások lebonyolítására hivatott választmányt, illetve a régi nemesi közgyűlés szerepét betöltő állandó bizottmányt. A központi választmány tagjai között találjuk Szekszárdról Prajmajer Gáspár bírót valamint Fejős Jánost. A megyei tisztviselőkarral együtt 403 tagot számláló állandó bizottmánynak számos szekszárdi tagja volt.

5 Pontos számuk nem határozható meg, mivel a névjegyzék

6 nem tartalmazza a tagok lakóhelyét. Szekszárd jelentősége az őt képviselő tagok számánál nagyobb volt. A megye székhelyeként az események középpontjában állt. A megyei önkormányzat népképviseleti alapra helyezését - bár a nemesség túlsúlyát a megye vezetésében nem tette vitássá - éppen Szekszárd jómódú polgárai tudták leginkább kamatoztatni. A távolság, az elfoglaltság, az 1848-49-es időszak rendkívüli eseményei miatt más mezővárosok és falvak képviselői nemigen lehettek jelen az állandó bizottmány ülésein, így a gyűléseken nemritkán csupán a megyei tisztikar néhány képviselője és a bizottmány szekszárdi tagjai vettek részt. Ennek megfelelően a sürgős teendők elintézésére kiküldött bizottmányokban is jelentős számban képviseltették magukat.

7 A közgyűlési jegyzőkönyvek név szerint is említik Újvári József r. k. plébános, Pap Antal református lelkész, Thodorovits Lajos orvos, Perger Sándor nyomdász, Stann Ferenc ügyvéd, Traiber József orvos, Albanich György kereskedő, Martin Antal kádár és borkereskedő, Fejős János, Szepauer János, Schneiderpauer Antal, Gyimóthy János és Simon nevét. A május 8-án tartott közgyűlésen került sor a reformpárt mérsékelt szárnyához tartozó Sztankovánszky Imre kajdacsi birtokos főispáni beiktatására.

8 Személye lényegében az Augusz és Bezerédj vezette csoport közötti kompromisszumot testesítette meg. A forradalom nyomán nemcsak országos és megyei szinten, hanem a falvak és mezővárosok vonatkozásában is fontos jogi, igazgatási változások történtek. Az 1848. XIV. tc. eltörölte a községek fölötti földesúri joghatóságot. A községek felügyeletét a továbbiakban a megye látta el, elsősorban a járási főszolgabíró útján. Ennek megfelelően változott meg a bíróválasztás rendje is. A földesúr - Szekszárd esetében a közalapítványi uradalom - jelölési jogát a főszolgabíró gyakorolta. Az általa jelölt 3 személy közül választottak a szavazati