Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

Dr. Glósz József: Szekszárd a forradalom és szabadságharc, valamint az önkényuralom éveiben A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDŐSZAKA 1848-1849 A FORRADALOM GYŐZELME A már évtizedek óta érlelődő, de a döntő impulzust Európa távoli vidékeitől nyerő márciusi forradalom fenekestül felforgatta az ország társadalmi-politikai viszonyait. A lassú, csökevényes, az ország rendezetlen közjogi helyzete miatt is akadályozott polgári fejlődés csupán ahhoz volt elégséges, hogy bomlassza a feudális viszonyokat, megteremtse a változtatás igényét, de következetes megvalósításához még nem biztosított elégséges erőt. A reformkorban heves viták és politikai harcok során megfogalmazódó program a társadalmi átalakulás és a nemzeti önrendelkezés céljait összekapcsolva kívánt - mintegy egymást erősítve - nagyobb esélyt teremteni a megvalósulás számára. Az 1840-es években Kossuth Lajos politikájában megtestesülő törekvések azonban nemcsak a birodalom vezetése részéről ütköztek ellenállásba, de a jobbágyfelszabadítás, a nemesi kiváltságok felszámolása, az ország függetlenségének birodalmon belüli biztosítása az ország politikai közvéleménye részéről sem találtak osztatlan támogatásra. A magyar viszonyok között a megvalósításra hivatott nemesség helyzeténél, érdekei ellentmondásosságánál fogva nem volt alkalmas következetes, határozott cselekvésre. Hiányzott egészen 1848-ig a siker másik elengedhetetlen feltétele is. A Habsburg birodalom, s a mögötte álló Szent Szövetség eleve útjában állt minden változásnak. Ilyen körülmények között a rendi országgyűlések - bár néhány fontos részeredményeket hoztak - nem voltak képesek a reformprogram megvalósítására. Hasonló sors várt volna az 1847-48-as országgyűlésre is, ha az európai forradalmak, amelyek a birodalmat is elérték, nem rendítik meg a metternichi rendszert. A bécsi, majd a pesti forradalom hatására a pozsonyi országgyűlés sietve mindent megszavazott, a király pedig szentesített: közteherviselés, úrbériség és papi tized eltörlése, népképviselet, felelős magyar minisztérium.

1 Tolna megyének - amely pedig számos jelentős reformpolitikust, mint pl. Bezerédj István, Perczel Mór adott az országnak - ekkor konzervatív kormányzata van. A főispán Ürményi József, az első alispán Augusz Antal, de az országgyűlésen is konzervatívok képviselték a megyét: Gaál Eduárd, Forster Károly. A reformellenzék azonban még a forradalom kitörése előtt felülkerekedett. A megye követeinek tudósítása Kossuth március 3-i felirati javaslatáról március 7-re érkezik meg. A megye úgy határozott, hogy támogatja a felirati javaslatot, s ilyen szellemű utasítást adott követeinek is.

2 A bécsi, majd a pesti forradalomról viszonylag hamar értesült a megye. Március 21-én tárgyalta a közgyűlés a királyi leiratot a felelős minisztérium megalkotásáról. A csendre, békességre intő felhívásból a nemesség megrettenése érződik ki. Az események hatására a konzervatív párt összeomlott. Ürményi József főispán lemondott, a konzervatív követek megbízatása az országgyűlés feloszlásával megszűnt. A derékhad Augusz Antal alispánt követve csatlakozott a forradalomhoz. Egzisztenciális megfontolások mellett a mérsékelt nemesség pozícióféltése is szerepet játszhatott a döntésben. A megye konzervatív tisztikara lényegében érintetlenül a helyén maradt. Az ily módon létrejött egység látszólag a haladó párt sikere. Átmeneti, taktikai jellege egy év múltán, az osztrák megszállás idején tűnt ki, amikor az egykori konzervatívok, élükön Dőry Gáborral és Augusz Antallal a császáriakhoz csatlakoztak.