Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Az orvosok gyógyászati felszereléséről keveset tudunk. Mandl György 1834. évi hagyatéki leltárában szó szerint a következők találhatók: „chirurgiához szükséges eszközök kis és nagy fecskendő borotvakő érvkötőszíj 7 db l-l db 1 db 1 db

: Az árverésen Rübsann József patikárius 6 forintért vette meg a felszerelést. A Ferenc-kórház Paniero Felix, a Fabriani ezred kapitánya, Szekszárd 1714. évi kommendánsa azt tervezte, hogy városunkban beteg katonáinak ispotályt építtet. A nemes szándék kivitelezéséhez azonban hiányzott a tőke. A vármegye elhárította az ajánlat megvalósítását, mondván: őt nem lehet kórházépítésre kötelezni.

588 Közel száz év telt el Paniero kapitány indítványa óta, mire nagy erőfeszítések árán a mai ún. „öreg kórház" kápolna felőli végében 1801-ben két betegszobával s egy gondnoki lakással elkészült a 12 betegre szabott ispotály, amelyet a király iránti hálából Ferenc-ispotálynak neveztek el.

589 Az előzményekről annyit mondunk el, hogy Taksonyi Péter bíró 1788. évi levele szerint már az előző évben is működött egy „ispitál", amelynek Benevics József volt a gondnoka („ispitál atya"). A város bérelt egy házat, s abban „egynémely megélemedett és elszegényedett lakosoknak hely adatott". Ez tehát inkább nevezhető menedékháznak, amelyben elfekvő, munkaképtelen betegek, a város legsanyarúbb sorsú hajótöröttjei jutottak némi ellátáshoz és orvosi segítséghez. Rendezett viszonyok közt élő ember nem került az ispotályba.

590 Rövid működése után a menházat eladták, és Trnka Vencel orvosprofesszor hagyatékát a szekszárdi uradalom hozzájárulásával kiegészítve közel ötezer forintra emelték a kórház alaptőkéjét. Az 1801-ben megnyüt ispotályt kőből és téglából építették, fazsindellyel fedték. Jäger János kereskedő 1797-től kezelte az ispotály alaptőkéjét és bevételeit, 1814-ig volt az intézmény kurátora. Működése utolsó évében a fazsindelyt leszedette és cserepet rakatott az épületre, hogy a nádfedelű házak között álló ispotály ne fogjon olyan könnyen tüzet.

591 Az ispotályba évente 60-70 beteget vettek fel. Ezek fele megyebeli. Az 1808-09-es katonai évben a felvett 66 beteg közül 50 gyógyultan távozott.

592 A napóleoni háborúk alatt Szekszárdra irányított francia hadifoglyok között járvány ütött ki. Babits Mihály tiszti főorvos gyors és hatékony intézkedésének köszönhető, hogy a járvány nem terjedt át a polgári lakosságra. À városi tanácsjelzése szerint 1809 őszén 48 franciát ápoltak az ispotályban, s október végén már dideregtek a hűvös éjszakákban, mert az uradalom nem gondoskodott tűzifáról.

593 Más években az ispotály ápoltjai zömmel céhlegények és kereskedősegédek. A szekszárdi izraelita hitközség halotti anyakönyve szerint sok bonyhádi, decsi, hőgyészi és paksi zsidó került az ispotályba görcsöktől kínzottan, angolkórral, hashártyagyulladással, hidegleléssel, kolerával, kólikával és „sorvadással". Minden évben volt szekszárdi ápoltja is az intézménynek. De akadtak távoli megyék zsidó vándorai, házaló kereskedői, tanítói, rabbisegédei, vásári mutatványosai is Bezdántól Rajkáig, Nagykanizsától Ungvárig. Az 1848-as polgári forradalom küszöbén 13 244 forintos alaptőkével, 44 ággyal működik a Ferenc-ispotályból kórházzá fejlődő intézmény. Közel 350 beteget ápoltak falai között. A negyvenes években főként a pokolvar és a vörheny szedi áldozatait. Növekszik a kórház elmeosztályán elhelyezett elmebetegek száma is. (1846. évi jelentés.) Szakorvost szerződtetnek az „őrültek" gyógykezelésére. 1847-ben elmeorvosi lakást építettek az intézmény mellé.

594