Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

A kolera jellemző tünetei: hányinger, hasmenés. Emiatt a beteg szervezete nagy mennyiségű folyadékot és sót veszít.

577 Gyógyítás A jobb módú kolerás betegeket lakásukon kezelték az orvosok, felcserek és családtagok, viszont a szegény sorsúak szakszerű ápolására ispotályt alakítottak ki, ahol napi 1 forintért gondoskodtak róluk. Havas Ignác tisztiorvos ópiumkészítmények és fűszeres italok fogyasztását ajánlotta betegeinek. Görcsoldóként kamillavirág főzetét itták. Óva intették a lakosságot a meghűléstől, de az éretlen dinnye, tök és uborka fogyasztásától is. A kolera megelőzésére ecettel és klórmésszel fertőtlenítették a lakásokat, reggelenként erős törkölypálinkát fogyasztottak.

578 A zsidók, az elmondottakon kívül ún. „luláv"-levelekből fontak gyűrűt, („...nem volt rá eset, hogy egyik-másik csodarabbi ne osztogatott volna lulávlevelekből font gyűrűket a járványos nyavalya elleni prophylacticum gyanánt." Magyar Zsidó Szemle 1908. IV. 380.) A luláv: pálmaágacska, amelyre áldást és hozsannát mondanak sátoros ünnepeken. A néphit szerint az érvágást, mint gyógymódot, május elsején kellett elvégezni. Gyakran makkegészséges emberek is alávetették magukat ennek az apró sebészeti beavatkozásnak. Nálunk, Tolnában, ősszel megismételték az „erelést", ahogy azt még a két világháború között is nevezték.

579 Szekszárdon hideglelés gyógyítására is végeztek érvágást. De kerülték a „tilalmas üdőben" való beavatkozást. Budai borbély (seborvos) figyelmen kívül hagyta az ősi szokás megszorításait, és 1806 márciusában eret vágott Klézli Márton szekszárdi lakoson. A beteg állapota rosszabbra fordult, s a borbélyt beperelték. A vád így hangzott: „...minek vágott Martiusban eret! mikor az nem jó, meghalhat bele..."

580 Fogfájás enyhítésére nyúltejet (növényi mag) füstöltek, s a fölé hajoltak.

581 A mérgező hatású gyomnövényekkel (pl. maszlagmaggal) okozott rosszullétet édestejjel szokták megszüntetni. Kovács Pannit azzal vádolják a törvényszéken, hogy maszlagmagot tett a húslevesbe, amitől a vendégek megtébolyodtak. A vizsgálóbíró a vádlott házának ablakában megtalálta a mérges magvakat; a vádlott azokat nyúltejnek mondta s állítólag fogfájás ellen használta. A bíróság felmentő ítéletet hozott, mert kiderült, hogy a mérgezésre panaszkodókat Kovács Panni édestejjel meggyógyította.

582 A szekszárdi gyógyszertárak legkeresettebb cikkei (még az 1840-es években is) a gyógyfüvek és gyökerek mellett a mandulatej, a „sebvíz" és a nadály (pióca). Ez utóbbit az ember vérének lecsapolására használták.

583 „Sebvíz" gyanánt leginkább fehérbort alkalmaztak. A kocsmai verekedésből hazatérő ifjú T. Istvánnak „a képe és a keze véres, czofja (varkocs, hosszú befont haj) pedig egészlen ki volt bontva, akkor a tanú fehér bort hozván, képét és kezét megmosta, aztán a haját összve kötözte."^

84 Krenmüller Károly tiszti főorvos az elmebetegek gyógyítására a szabad levegőn végzett mozgást, a nyájas bánásmódot és a vallásos oktatást ajánlja.

585 A magánpraxist folytató orvosok gyakorta készítettek visum repertum-ot (látlelet). A sérülés leírásának 2 forintban megszabott ára volt, s az négy évtizeden át nem drágult.

586 Annál inkább emelkedett a gyógykezelés és az egyre hatásosabb gyógyszerek ára. Illés Ádám chirurgus 1800-ban egyik betegét négy napon át reggel, délben, este meglátogatta, sebeit kötözte, gyógy szerezte; ezért mindössze 2 forintot számolt fel neki. Az érvágásért 10 krajcárt kért, a gyógyszerek 54 krajcárba kerültek. Krenmüller Károly 1839-ben 25 forint kezelési költséget vasal be egyik betegén, akit a csárdában megvertek. A patikaszerek 12 forintjába kerültek.