Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Mór több más nemesember részvételével a reformeszmék megvalósításához vezető út különböző módozatain vitatkoztak, és határoztak a Szekszárdi Kaszinó megalakulásáról.

387 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Tolna megyét, benne városunkat is megmozgatta a polgári átalakulás eszméje és a nemzeti függetlenség kérdése. Talán nem túlzott Perczel Mór, amikor visszaemlékezéseiben ezt írta: „Hol volt akkor még Kossuth, Deák, sőt még Széchenyi is, amikor Tolnában már ki volt tűzve az újjáalakítás sjavítás zászlaja, és hatalmasan megkezdve ama működés, amelynek koronája lőn 1848".

388 VÁROSKÉP ÉS NÉPESSÉG Az 1794. évi tűzvész után alig telt el egy hónap, s már készült a város rendezési terve. Sor került a rendetlenül épült tűzveszélyes nád- és szalmatetős házak egy részének lebontására és rendezett utcák kialakítására. Az eddig előkerült legrégibb városrajz az 1830 körüli Szekszárdot ábrázolja. Jól kivehető rajta a Béla tér több épülete, a Bezerédj utcában a plébánia és a Tormay (Krenmüller)-féle ház. Látható a régi kórház és kápolna épülete, az Arany János, a Széchenyi és Kossuth utca. A megyeházától keletre uradalmi épületek álltak. Tőle délre az Augusz-ház parkját lezáró Kert utca; ebben épült fel a „Selyemfabrika", Babits Mihály tisztifőorvos és Stann építési vállalkozó háza. A Garay teret és a mai Mártírok terét összekötő rövid szakaszt Vásár utcának nevezték, 168. számú házában született Garay János.

389 A Hármas-hídat Nepomuki Szent János szobra díszítette. A Séd gyakran kilépett medréből és elárasztotta a közeli házak udvarait és kútjait iszappal. Sánta József vasboltjának ablakaitól egy júniusi zápor után már csak „egy sukknyira" volt az iszap.

390 A Mátyás király utca eleje és az Újváros egy része is kiépült már. A Fürdőház és Kadarka utcák találkozásánál látható a Kamarás-ház, azon túl az Előhegy: az Angyal-szurdik végében a „Cenci néni keresztjé"-vel.(„Építette nemes Angyal János 1827."); talán akkoriban ültették eléje a tamariszkuszt. Felette a tanyaajtó kis tábláján az 1828-as építési év betűzhető ki.

391 A tanyaajtóból rálátni a Csörge-tóra, a Taplós vizére, a Duna mocsaras rétjeire és a látóhatárt lezáró füzesekre. A városkép hangsúlyos új középületei jórészt a központi funkciókhoz vagy közvetve a népességszám növekedéséhez kapcsolódtak. Idesorolható a megyeháza, a Ferenc-ispotály, a posztómanufaktúra, a Fekete Elefánt vendégfogadó, az uradalmi pintérműhely, hordóraktár, sajtolóház és központi pince, a városháza, az iskolák, patikák és kereskedőházak. A Béla tér Az évszázadok folyamán jól átgondolt, kitűnően komponált Béla teret barokk, copf és klasszicista épületek szegélyezik. Közel ezer év óta a város centruma, innen indulnak minden irányba forgalmas utak és meghitt utcácskák. De nemcsak kiindulási hely, hanem vonzási központ is. A megyeháza Az 1794-es tűzvész a megyeházat sem kímélte meg. Újjáépítéséhez szabaddá tették az apátsági területet (lebontottak minden romos épületet, az egykori kápolnát is). Az 1805-ben elfogadott terv szerint kialakult a belső, csaknem zárt udvar, mindössze egy nyitott kocsiszín maradt az északi és keleti szárny között. A keleti szárnyon nem sok változtatás történt, a börtönt átalakították szolgabírói lakássá és új, árkádos börtönépületet emeltek az északi várfalnál. Az északi szárny kivételével, az épületegyüttes egyemeletes volt, főhomlokzata a Béla térre nézett. 1825-ben Stann Jakab bővítési tervét jóváhagyta az Országos Építészeti Igazgatóság.