Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Az 1739-40. évi pestisjárvány a földvári és völgységi járásban közel 2500 ember halálát okozta. A közeli Bátaszéken 418, Sióagárdon 135, Pakson 831 ember esett áldozatul. Városunk, a Szentháromság-szobor felirata szerint megmenekült a pestis pusztításától.

367 Chirurgusok A gyógyítás mesterségét borbélyok, seborvosok, azaz: chirurgusok és vizsgázott szülésznők („hites bábák") űzték. Kezdetben a katonákkal megrakott települések (pl. Döbrököz, Tamási, Tolna) seborvosai gyógyították a polgári lakosságot is. 8 Az egészségügy előbb említett tényezőin kívül sokkalta nagyobb azoknak a száma, akiket „füvesember", „csontkovács", "fürösztőasszony" néven ismert a lakosság. A szülésznőket, amennyiben nem végeztek tanfolyamot, „paraszt-bábá"-nak hívták. Sok vidéki kereste fel a szekszárdi ún. „orvosasszonyokat", de tudunk olyan esetről is, amikor idevalósi lakos másutt kereste gyógyulását. A 63 éves Péter László pl. a nagyszokolyi „orvosember"-hez ment el sebes lábszárait gyógyíttatni. Ugyanő mondja, hogy: „...vérhast kapván Alsónánára vitettem magamat egy asszonhoz, aki meg is gyógyétott. Első ízben 1747-ben kapott városunk állandó orvost. Képesítése: chirurgus (seborvos), aki belgyógyászati feladatokat nem láthat el. Fiszter Mihálynak hívták. Az egészségügyi szolgálathoz tartozott 3 szülésznő is. (TmL. Ö/429.) Két év múlva Borbély Mihály, 1752ben Armpruszter János seborvos került Szekszárdra.

370 Míg Fisztert telepesnek (hospes) nevezi az adórovó, addig Armpruszter inquilinus (zsellér) jogállású. Mindkettőnek van - évi 30 akó bort termő - szőleje. Fiszternek ezenkívül 2-2 lova, tehene, növendékmarhája és 10 pozsonyi mérős őszibúza-vetése is van. Mária Terézia 1752. október 20-i rendelete arra kötelezi a megyéket, hogy fogadjanak fel jól képzett orvosokat, akik a „misera plebs" (szegény nép) ingyenes gyógyítását végzik, gyógyszereiket pedig kedvezményes áron szolgálják ki. A szekszárdi orvosok képesítéséről és pályafutásáról egy 1764. évi iratból értesültünk: 1. Fiszter Mihály a veszprémi seborvosi céh tagja; Szekszárdra jövetele előtt Győrben, Pápán, Komáromban és Veszprémben gyógyított; a veszprémi chirurgusmagister előtt tett seborvosi vizsgát. 2. Armpruszter János Gáspár a németországi Penthaim városából való; nem tagja a céhnek; tíz évig szolgált katonaorvosként Portugáliában; a hadsereg főorvosa vizsgáztatta. 3. Pál József Veszprémben tanult seborvosnak, ott jegyezték a céhbe; korábban Győrben és Veszprémben működött, ott tett vizsgát. Mindhárman patikaszereket is felhasználnak a gyógyításhoz. Ami ma már természetes, úgy látszik, az akkoriban még újdonság volt.

372 Tolna megye első tisztifőorvosát, a svájci származású dr. Keller Jakab Udalrikot 1769-ben bízták meg teendői ellátásával. Ő szervezte meg a járási seborvosi állásokat. 1782ben a megyegyűlésen tízezer forintos alapítványt tett a leendő kórház javára. 1803-ban, 35 évi megyei tisztifőorvosi szolgálat után halt meg.

373 A 18. század 70-es éveitől kezdve a nagyszombati egyetem orvoskarára irányították a pályára készülő magyar ifjakat. 1771 nyarán a helytartótanács leiratából ismertté vált, hogy ezentúl nem engedélyezik a monarchián kívüli orvosegyetemek látogatását. Azok az orvosok, akik már korábban külföldi egyetemet végeztek, s Magyarországon akarnak praktizálni, kötelesek előbb Nagyszombaton vizsgát tenni. Az első orvosi látlelet és számla 1793. december 24-i keltezésű. Ebben Madarász Antal chirurgus leírja, hogy Eszterházy Antal ezredének egyik őrmestere két sebesült közkatonát