Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

kísért el hozzá, hogy nézze meg és gyógyítsa meg őket. A látleletért 2 forintot, a kúráért 9 forintot kért.

374 Patikáriusok Mária Terézia 1773-ban arra kötelezi a gyógyszerészeket, hogy saját költségükre építsenek gyógyszertárat.

375 Megyénk tisztifőorvosa jelenti, hogy Szekszárdon Pintér Mihály a patikárius.

376 Tíz év múlva a megyei börtön lakóit is ő látja el gyógyszerekkel, s évi 100 forintot meghaladó bevételhez jut a raboknak kiszolgált gyógyszerekért.

377 1786-ban özvegye követeli a megyétől egy számla kiegyenlítését.

378 Pintért Kerner Gáspár követi a patikáriusi mestérségben. 1788-ban a helytartótanács rendeletére a szegény sorsú betegeket - járvány idején - a megyei házipénztár terhére kellett ellátni. Egyúttal megtiltották a házaló olejkárok kétes hírű gyógyszereinek árusítását.

380 Bábaasszonyok Takács Ádám főbíró 1725 nyarán a város védőnőjének („Gyermek Daika") 3 kiló búzát utalványoz.

381 Legközelebb 1768-ban kerülnek szóba azok az asszonyok, akik a születés perceiben az anyák mellett „bábáskodva" segédkeznek. Szülésznők természetesen minden valamire való községben működtek, ezek azonban, azonkívül, hogy plébánosuk megtanította őket a keresztelésre, senkitől sem kaptak leckéket a szülésznői teendők ellátásáról, ezért nem is vizsgázhattak. A jelenlegi helyzetben - írja az 1768. évi jelentés - nem egyeztethető össze, hogy ezek a bábák a keresztelésen kívül bármilyen egészségügyi feladatot ellássanak.

382 A 19. század elejéig, Babits Mihály tisztifőorvos működésének kezdetéig, tudomásunk szerint, Szekszárdnak nem is volt vizsgázott szülésznője. A TŰZVÉSZTŐL A POLGÁRI FORRADALOM KÜSZÖBÉIG (1794-1847) AZ 1794. AUGUSZTUS 7-1 TŰZVÉSZ „A tűz az ember jóltevője, míg féken tartja gondos ész." Friedrich Schiller drámaírónak előbb idézett kitűnő mondásátjuttatják eszünkbe a vármegyének a tűzveszély megelőzésére vonatkozó jogszabályai. A közgyűlésijegyzőkönyvek a 18. század 30-as éveitől kezdve tucatnyi esetben a gondatlanság okozta tűzesetekről számolnak be. Az 1752. és 1779. évi tűzkárok a város adófizető-képességét is megrendítették.

383 Az 1794. augusztus 7-i tűzvész délelőtt 9 órakor ütött ki és 4 óra alatt mintegy 600 házat hamvasztott el. A Bartinából induló lángtenger végigsöpört a Felsővároson, majd sor került a Béla tér épületeire. A tűz martaléka lett az apátsági templom is. Szluha György plébánosnak sikerült kimentenie az oltáriszentséget, a miseruhákat, a főoltár festményét, amely a Megváltót és a templom védőszentjét ábrázolta. A templomtoronyban megolvadtak a harangok. Romhalmaz lett a mindössze 10 éves múltra tekintő vármegyeháza és az alig 20 éve épült plébánia.

384 A korábban rendetlenül, szétszórtan épült házak helyén mérnöki kijelölés alapján rendezett utcasorok épültek. A tűzvésztől megkímélt városnegyedekben is megjelent a mérnök, így pl. a Bátaszéki utcában a vízelvezetés érdekében 4 házat lebontatott, pl. a Bukovics-féle házat is, melynek sarka kilógott a sorból. A Kutzor, a Sós és az ún. Tizenháromváros utcában tucatnyi szalmatetős háznak kellett eltűnnie a föld színéről, mert túl közel álltak egymáshoz, s ezért tűzveszélyesnek minősültek.

385