Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A Ratio Educatonis alapján az országot 9 tankerületre osztották. Szekszárd a pécsibe került. IL József a tankerület élére 1785-ben, majd 1787-ben reformátusokat nevezett ki (gróf Teleki József, Vay István). E szokatlan gesztussal akarta lecsillapítani az iskolák államosítása ellen tiltakozó reformátusokat.

363 A tanügyi program hangsúlyozza a tanítók megbecsülését. Ha olyan bért állapítanak meg, amely kényelmes megélhetést biztosít, ha örömüket lelik munkájukban, akkor számolni lehet teljesítményük fokozódásával. Bachmann János népiskolai felügyelő 1789-ben megjelent a szekszárdi városházán, összetrombitáltatta az elöljáróságot és kijelentette, hogy elégedetlen a tanítók bérével. Összetépte a régi szerződést és újat tett eléjük. Kényszerítette őket, hogy írják alá a magasabb béreket tartalmazó szerződést. „Majd meglátom, ki mit mond ellen a Contractusnak, itt nálam vagyon a királyi parantsolat, vasra fogom verettetni, hatalmam van rája..."

364 A kérlelhetetlen felügyelő nemsokára feletteseinek kényelmetlenné vált, ezért megbuktatták. Őrá is illik az a jellemzés, amit II. Józsefről adtak: „tünékeny volt munkálkodásának eredménye."

363 EGÉSZSÉGÜGY A város 17-18. századi betelepítésének első évtizedében a nagy gyermekáldás és -halandóság közepette nem lehetett tudni, hogy az újszülött megéri-e a holnapot és a csecsemő a következő évi tavaszt. A szekszárdi rk. plébánia 1711-1750. között vezetett halotti anyakönyvi adatait vizsgálva megállapítható, hogy 100 ember közül átlagban 29-en egyéves koruk betöltése előtt, 15-en egy-hároméves korukban, 20-an három-tízéves korukban összesen 64-en tizedik életévük betöltése előtt meghaltak. (Vegyes I—II. kötet.) A családalapító (nőknél szülőképes) korúak közül valók az elhaltak 17%-a, míg a népesség mindössze 7,1%-a élte meg 50. évét. A bemutatott irányzattól jelentősen eltérnek 1728. adatai. Ugyanis ebben az évben a családalapító korban levők halálozási aránya 37% (míg a 40 éves átlag: 17,1%). Az 1733-as esztendőben az 1-10 éves korúak között aratott az átlagosnál nagyobb mértékben a halál, vagyis: a több évtizedes 34,7%-os részaránnyal szemben 51,6%-os értéket vett fel. Ugyanabban az évben emelkedett a csecsemőhalandóság aránya is (az átlagos 12,1-del szemben 17,7%-ra). A vizsgált időszakban az elhaltak átlagos életkora: 42 év. Általánosságban elmondható, hogy a férfiak 2-4 évvel magasabb életkort éltek meg. Voltak kivételek is, mint pl. 1728-ban, amikor a férfiak 34 évével szemben a nők átlagos halálozási kora: 38 év. Százéves nőt 1730-ban, 115 és 116 éves férfit 1729 és 1730-ban jegyeztek fel. A halálozási csúcsok téli időszakra estek. A gyermekek 64%-a, a felnőttek 78%-a november-április között halt meg. Az őszi-téli időszakon belül a február-március a gyermekhalálozások, a december-január pedig a felnőttek elhalálozásának tipikus hónapjai. Megbetegedések A legtöbb áldozatot szedő betegség, a pestisjárvány, kétszer látogatta meg vidékünket. Az 1710. évi pestises mebetegedés erős lázzal járt, olthatatlan szomjúságot váltott ki, a betegnek megfeketedett a nyelve, orra vérzett. Mindezt véres hasmenés kísérte. Nem csodálhatjuk, hogy a beteg 2-3 nap alatt csonttá-bőrré soványodott. („Reggel jól vagyon az ember, estve felé megbetegszik és harmadnapjára eltemetik.")

366