Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Amint azt a korabeli kézműveseknél is láttuk, a vezetéknevet gyakran a foglalkozásnév helyettesítette. Ez nemcsak az 1718 óta ismert Rácz* Istvánnal, hanem 30 év múlva Rácz Mihállyal, Boltos Andrással és Boltos Ignáccal is megtörtént.

181 A kereskedelem szakosodásának első jelei a 18. század utolsó negyedében mutatkoznak. Egyrészt az uradalom, másrészt a vármegyeszékhely Szekszárdra költözése új igényeket támasztott, amit a helybeli kereskedők siettek kielégíteni. Özvegy Kovácsovics Ignácné még a vegyeskereskedésben látta boldogulása útját, Mihály fia viszont, az uradalom és a helyi kovácsok igényeinek megfelelően, vasáruk beszerzésére fordított nagyobb gondot.

182 Sánta János vaskereskedő pedig a sárvízi munkálatokhoz szállított szerszámokat. (Uo. 319. o. 1779. szept. 6.) Theodorovics Tamás görög kereskedő a megyei hajdúk és huszárok ruházatához posztót szerzett be a manufaktúráktól.

183 A kereskedelmi tőkének - úgy tűnik - egyelőre a kisebbik hányadát fektetik kereskedelmi vállalkozásaik bővítésére, míg a házvásárlás, a szőlőművelés és állattartás egyre nagyobb összegeket emészt fel. A gazdagodás útjára lépő Nanovits, Novakovits és Vajovits (mindegyik „quaestor graecus" - azaz: görög kereskedő) lovakat, szarvasmarhákat és szőlőket vásárolnak. Nanovitsnak Szekszárd határán túl is van 36 kapás II. osztályú szőleje.

184 II. József császár ipar- és kereskedelempolitikája sem ösztönözte a vállalkozásokat, főként nem az áruválaszték bővítését szolgáló importot. Az 1784 elején kiadott uralkodói pátens a behozott árukra 60%-os vámot vetett ki. József császár személyes példája is a külföldi luxuscikkek behozatala ellen irányult. Csak belföldi anyagból való ruhába öltözött, a kórházaknak ajándékozta külföldi borait, asztalára sem tálalhattak déligyümölcsöket és más csemegéket.

185 A bor- és terménykereskedelem tőkeigényes üzletág. A18. századi Szekszárdon nincs, aki tőkéjét ebbe fektetné, ezért a sárközi gabonát olyan császári és királyi udvari szállítók vásárolják fel, mint pl. a pesti Östereicher Mózes zsidó. Előleget adnak a lábon álló gabonára, ami a pénztelen termelőket átmenetileg kisegíti, de a felvásárlók is jól járnak, mert a folyó ár alatt szerződnek a jövőbeni szállítmányokra.

186 Állami tisztviselők Mivel városunk a Buda-Eszék útvonalon feküdt, rendszerint volt postamestere, aki résztvett a város közéletében is.

187 A palánki vámhíd kezelői, a vámosok szintén ismert szereplői a város életének. A nemesek elvileg díjtalanul haladhattak át a vámon, de a „nemtelen" jobbágyok, zsellérek, kereskedők és kézművesek - a vámos felszólítására - megálltak és lerótták a vámot. A mindennapok gyakorlatában sok volt a visszaélés. A Szekszárdra igyekvő nemes mesteremberek egy csoportja 1721-ben panaszt tett Domsits vámos ellen, mert az nyugta nélkül szedte a vámot, mi több: korbáccsal fenyegetőzött, a mesterekről letépte köpenyüket, s szitkok közepette a pokol fenekére küldte őket. A törvényszék megfenyegette a hivatalukkal visszaélő vámosokat, de az egyre növekvő bérleti díjak a vámok erőszakos behajtására sarkallták a vámszedőhelyek bérlőit. Az utasok egy része ki akarta kerülni a vámot; volt akinek sikerült, volt aki rajtavesztett és deresre húzták a Béla téren.

188 Koldusok és csavargók A város nyüvántartást vezetett a koldusokról, szabályozta koldulásuk rendjét, felügyeletükre koldusbírót állított. Pl. 1754-ben 15 koldust írtak össze.

189 Számtalan szökött katona, útlevél nélkül csavargó leányanya, vándoriparos és árva gyermek bujkált a városszéli házakban, szőlőhegyi tanyákban, kocsmákban, vagy munkát *Rác-kereskedő