Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A RÓMAI KORBAN

Wosinsky leírta magát a bekötő utat is, mely a Duna árterületében haladó széles, magas töltésként volt látható, s a környékbeliek „Ördögvettetés"-nek nevezték.

18 Maga a limesút sem Szekszárdon vezetett keresztül, noha Wosinsky beszámol a város területén római út nyomáról,

19 de ez minden bizonnyal a Sopianaet Gorsiummal összekötő útvonal volt.

20 Miután az aliscai tábor területén szisztematikus ásatás eddig nem történt, az építkezésről és a tábor formájáról nem lehetnek pontos ismereteink. Valószínűleg, mint a legtöbb II. században épült tábornak, belülről sánccal megerősített, lekerekített sarkú kőfala lehetett szögletes kaputornyokkal. Valamivel többet tudunk a táborban állomásozó csapatokról. AII. század elején a cohors II. Augusta Nervia Pacensis (milliaria) Brittonum nevű gyalogoscsapat tartotta megszállva,

21 melyet az ő bélyegükkel ellátott két tégla is igazol.

22 Nem sokáig tartózkodott a cohors (gyalogoscsapat) ebben a táborban, ugyanis a II. század első harmadában Daciába helyezték át.

23 Őcsényi táborhelyén a cohors I. Noricorum váltotta fel.

24 Bizonyítékul szolgálnak erre a cohors bélyegével ellátott téglák,

25 a II. század első feléből származó diplomák,

26 valamint egy szekszárdi lelőhelyú sírkő, első sorában a cohors I. Noricorum nevével.

27 Ez a csapat kb. a 180-as évekig maradt az Őcsény-Szigeth-pusztai táborban, amikor is Lugióba került, helyét valószínűleg a cohors I. Alpinorum peditata foglalta el, melyet Lussoniumból rendeltek Aliscaba.

28 A limes mentén állomásozó legio-, illetve auxiliaris-táborok mellett kereskedők, iparosok és a bennszülött katonák hozzátartozói telepedtek le. Valószínűleg az őcsényi tábor esetében is számolhatunk ezzel, bár a feltételezett település helyét nem ismerjük. Mindössze a megtelepedésre utaló szórványleletekről tudunk Szigeth-puszta környékéről és Őcsényből is, ahonnan előkerült pl. egy ún. koszorús sírkő, melyet a múlt század végén találtak.

30 A feliratos követ Aelius Ressatus, katonai felderítő állíttatta leányának. A síremlék az I—II. század fordulóján divatba jött s főleg Aquincumban készített koszorús sírkövek egyszerűbb csoportjába tartozik.

31 Az aliscai tábor építésének idejétől, a II. század első évtizedeitől a markomann-szarmata háborúkig tartó időszakot Pannoniában jelentősebb külső zavargásoktól mentes, fellendülő korszaknak mondhatjuk. A két hagyományos kereskedelmi útvonal, a Borostyánkőút és a Száva-út mellett új piacot jelentettek a Duna mentén létesült táborhelyek. Az olcsó és biztonságos vízi út Gallia és Germania ipari központjai számára lehetővé tette, hogy az észak-itáliai műhelyeket megelőzve, elárasszák áruikkal provinciánkat. Ez a folyamat - mindenekelőtt fióküzletek nyitásával - új népesség bevándorlását is eredményezte. A virágzó kereskedelem, a fokozódó romanizáció hatott a városiasodási folyamatra is. A provincia nyugati, északkeleti és délkeleti területén a II. század végéig számos város alakult ki. Azonban a Balatontól délre eső részeken - s ebbe beletartozik Tolna megye, s azon belül Szekszárd környéke is - nem tudunk e korból várost kimutatni. Feltehetőleg itt nem alakultak ki erre a megfelelő feltételek (városias jellegű település, vagyonos, megbízható helyi vezetőréteg). Nagyjából ugyanez a helyzet a kora császárkori villák esetében is. Villán a római korban valamely mezőgazdasági jellegű épülethez, vagy épületegyütteshez tartozó lakóházat értettek. Eddig villát Pannónia nyugati szegélyén, valamint a Balatontól északra tártak fel, a provincia északi és keleti területein nem ismeretesek. AII. század második feléig tartó gazdasági fellendülés ívét provinciánkban a 167-es évben, Marcus Aurelius (161-180) uralkodása alatt kezdődő markomann-szarmata háború törte meg. A közvetlen kiváltó ok minden valószínűség szerint a gót vándorlás volt. A harcok legsúlyosabban Pannoniát érintették. A katonai táborok, a polgári települések ásatásai során megfigyelt égési rétegek, az elrejtett kincsleletek alapján alkothatunk képet a pusztulásról, károkról. Ez volt a sorsa a már említett szekszárd-palánki településnek is, mely a II. század végén lakatlanná vált.

32 Az Őcsény-Szigeth-pusztai táborban, mint láttuk, a háborús években a cohors I. Noricorum állomásozott. Az őt váltó cohors I. Alpinorum a III. század első évtizedéig tartózkodott itt. Ezt követően nem tudjuk, milyen erő látta el Alisca védelmét.

33