Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A RÓMAI KORBAN

A markomann háborúk után már nyilvánvalóvá vált, hogy Pannónia négy légiójával, Itáliához való közelségével, valamint avval, hogy a „barbár" népekkel határos tartomány volt, kulcsfontosságú szerepet tölthet be a birodalom kül- és belpolitikájában egyaránt. A pannóniai légiók egyre nagyobb súllyal szólhattak bele a mindenkori császárválasztásba, aszerint, hogy e veszélyeztetett illyricumi térség érdeke mit kívánt. A Duna-vidéki katonaságjuttatta a császári trónra Septimius Severust (193-211), s a vele induló severusi rezsim hű támasza lett. így a III. század első fele a markomann háborúkat követő viszonylagos fellendülés és a Duna-vidéki katonaság gazdasági megerősödésének időszaka, melyet a század második felében császárok és ellencsászárok kora követ. A birodalomnak 235-285 között 26 császára volt. A helyzetet még súlyosbította ekkor a gótok és gepidák Al-Dunánál való megjelenése, s ennek hatására a Rómával szövetséges viszonyban álló szomszédos népek (markomannok, karpok, vandálok, suebek, szarmaták) újabb megmozdulása. A kritikus helyzet megoldását a markomannok Pannoniába való betelepítése, valamint a 250-es években Dácia részleges, majd a 270-es évek elején teljes kiürítése jelentette.

34 Pannónia Inferior városi térképe ugyanolyan hézagos számunkra, mint korábban. A limes menti falusias települések életéről és sorsáról is kevés ismerettel rendelkezünk. így Szekszárd és vidékének benépesüléséről, lakottságáról is igen gyér adataink vannak. Mindenesetre a város klímája, mezőgazdasági termelésre való alkalmassága bizonyossá teszi, hogy valamilyen településsel, feltehetőleg bennszülött kisbirtokkal számolnunk kell. A domboktól körülvett részeken élhetett római kori népesség, mivel attól keletre mocsaras árterület húzódott. Maga a dombvidék a római korban is alkalmas volt szőlőskertek telepítésére. Ha városunkból nem is, a megye más területeiről ismerünk szőlőművelésre utaló régészeti leleteket, pl. szőlőmetszőkéseket, amforát. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Pannónia még a Severusok korában is a bort importáló provinciák közé tartozott.

35 Szekszárd sem lehetett tehát olyan számottevő bortermő vidék, mint azt gondolnánk. Az egyetlen ásatásokkal bizonyított település e korból a már több ízben említett szekszárd-palánki, mely a III-IV. században újra lakott volt.

36 A többi, városunkban szórványosan előkerült emlékek jó részét különféle használati tárgyak és pénzek képezik. Sajnos nem minden esetben kerültek a múzeumba, amennyiben mégis, a II. világháború folyamán jelentős hányaduk elpusztult, vagy azonosíthatatlanná vált a pontos lelőhely és lelőkörülmény. Legtöbbjüket a korabeli újságcikkekből,

37 valamint a régészeti irodalom hasábjairól ismerjük.

38 A Severusok korában a feliratanyag is sűrűsödik, főleg a limes menti vidékeken, ahol ez a katonaság anyagi helyzetének javulásával áll összefüggésben. A sírfeliratok mellett fogadalmi, építési és oltárfeliratokat, szoborbázisokat találunk provinciaszerte. A feliratállítás szokásának széles körű meghonosodása teszi lehetővé többek között, hogy a provinciában kialakuló sajátos vallási képzetek, misztériumok számunkra is megfoghatóvá váljanak. Azonban Szekszárd ilyen jellegű kőemlékekben sem gazdag. Mégis, e mennyiségükben szegényes dokumentumok, egyéb leletekkel együtt, lehetővé teszik, hogy némi képet alkothassunk a területünkön is tisztelt római istenekről. Az ún. Bödő-hegyről ismerünk oltárkövet DEO SOLI, azaz „a napistennek" felirattal.

39 Az ősi görög-római napisten tiszteletét ekkor már a keleti kultuszok napisteneivel, elsősorban Mithras-szal azonosították. A kultusz a szíriai Emesa (Hemesa) városából terjedt el. Elagabalus császár (218-222) hivatalos vallássá kívánta tenni Sol Invictus, Legyőzhetetlen Napisten néven, majd Aurelianus (270-275) császár által bevezetett tiszteletében Deus Sol Invictus néven szerepelt.

40 Provinciánkban kultusza a markomann háborúk után a szír cohorsok betelepítésével terjedt el. Nem tudjuk, hogy ezt a szekszárdi oltárt milyen társadalmi helyzetű egyén állította, s az sem bizonyítható, hogy a város területén valahol Mithreum állt. A vallás Tolna megyei elterjedtségére is csekély adattal rendelkezünk. Paksról származik egy III. század első felére keltezett Mithras-oltár,

41 de ez nem áll feltétlenül összefüggésben a fenti Deus Sol feliratos