Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

majd a kuruc és labanc csapatok is elsősorban a bírókat vették elő, ha a városbeliek nem adták meg a kivetett adót vagy hadisarcot. A bírónak és közvetlen segítőtársainak tehát minden időben meg kellett szolgálnia adómentességéért és azokért a javadalmazásokért, amelyeket a városi tanács megszavazott költségvetésében. A városbeliekre kivetett hadi és házi (vármegyei) adót, a földesúri cenzust és a városi adót aligha sikerült közmegelégedésre felosztani. Akaratlanul is sok irigyet és ellenséget szerezhettek maguknak a bírók. Fölfelé éppúgy meg volt kötve a kezük, mit lefelé. Egy 1713-ból való szabályrendelet alapján Tolna megyében 24 forint bírsággal kell sújtani azt a bírót, aki az adómentes évek lejárta előtt adót vet ki az új telepesekre. Ugyanakkor a vármegye számonkérte a várostól az adók maradéktalan befizetését. A szolgabíró nem respektálta a városi bíró tisztét, és ha bosszús hangulatban volt, akkor a város választott vezetőjét is elverte. Mérey apát 1717-ben bepanaszolja Szlovenich Mihály szolgabírót a vármegyénél, mivel az „a város bíráját (valószínűleg Placzaknert) úgy elpálczázta, hogy egynéhány napokig kezét is nehezen emelhette."

119 A városban elszállásolt osztrák katonák, kocsmából jövet, ugyancsak a bírónak támadtak, ha az a járókelők védelmére kelt.

120 Az önkormányzat két megnyilvánulási formáját: a közigazgatási és bíráskodási hatáskör gyakorlását figyelhetjük meg a következőkben: Az idegenek a bírót keresték, ha szekszárdi lakostól követelni valójuk volt; ez esetben ő képviselte a várost a kívülállók számára. Feladata volt a tűzvédelem szervezése, a mezei tolvajok üldözése, az esti harangszó után utcán kóborlók elfogatása, a részegeskedők, istenkáromlók és ünneprontók bírságolása. (Pl. Fehér Jakab bíró részt vett a garázdasággal gyanúsított, a városon keresztül haladó német mészároslegények elfogatásában és kihallgatásában.) Az iskolafenntartás, az adószedés, a szegényügy intézése szintén a városi elöljáróság hatáskörébe tartozott. A bírókat megillette a pecséthasználat joga. A pecsétnyomó emblémája kezdettől fogva kihangsúlyozza a szőlőkultúrát, de helyet kap mellette a gabona és az egyházi hagyomány is (a harang, majd Mária a karján ülő gyermek Jézussal). Az elöljáróság jogi személlyé való alakulása szokásjogi úton fejlődött. Ebben fontos szerepük lehetett azoknak az adózási és hadellátási feladatoknak, amelyekkel a vármegye és az uradalom ellátta, megbízta őket. A feladatok megoldása csak úgy mehetett végbe, hogy kialakult egy megfelelő szintű önigazgatás és vele együtt a város önálló vagyona. Mérey és jogutódai gondoskodtak arról, hogy a város és az egyházak használatára szolgáló ingatlanok elkülönüljenek a lakosság közösen használt ingatlanaitól. A városháza, a templom, a paplak, a közutak, hidak, községi és egyházi földek; a kocsma, mészárszék, szeszfőzde, a vásártartás bérlete az elöljáróságnak, mint önálló jogi személyiségnek a felügyelete alá került.

121 Nem maradt fenn egyetlen adat sem a szekszárdi bíróválasztások lefolyásáról, netán elcsapásuk eseményeiről. Tolna megye más településeinek történetéből azonban hozzávetőleges fogalmat alkothatunk városunk önkormányzatáról. A választást kezdetben Szent György (ápr. 24.) napján, majd a 18. század végétől Mindenszentek (nov. 1.) napján (ami egybeesett az ún. „katonai év" kezdetével) tartották megfelelő külsőségek között.

122 A választásból győztesen kikerülő főbíró és társai átvették a bírói pálcát, a pecsétet, a kulcsokat, a tanács iratait őrző ládákat. A bírók részben egymástól lestek el, hogy miként kell intézkedni a felmerült kérdésekben, részben az apátsági, majd a közalapítványi uradalom tiszattartóitól s végül a vármegyétől kapott parancsok és eligazítások alapján jártak el. A város ugyan maga választotta elöljáróságát, de tagjainak névsorát be kellett terjeszteni az apáthoz jóváhagyásra.

123 Mivel az elöljáróság az apát és a város népe között nemegy-