Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

kaskodni, kadarkát termeszteni, pásztorkodni, erdei vadakat elejteni, vásárba járni, egyszóval: folytatni a török időkből öröklött életmódot. Mérey nem tudott velük dűlőre jutni, amikor adófizető, városépítő polgárokká akarta őket nevelni, ellenszegültek. KATONAI TERHEK ÉS KÖZBIZTONSÁG A közállapotok nem voltak rózsásak. Nemcsak a köznép, hanem az állami tisztviselő sem érezhette magát biztonságban. Gregorics Ferenc harmincados egy ideig Szekszárdon lakott, majd 1690 tavaszán elkezdte a palánki hivatal építtetését. Beköltözése után magyar katonák törtek lakására, kifosztották. À következő év tavaszán lézengő katonák ismét „meglátogatták", kirabolták és halálra verték.

30 Gregoricsot nem siratták meg a szekszárdiak. Péterffy András apát (Mérey elődje) bepanaszolta a harmincadost a budai kamaránál, mert az keményen bánt az apátság birtokain élő jobbágyokkal. Az új harmincados, Blagota Gergely sem volt népszerű. 1693-ban Martonfalvay kapitány bepanaszolta főnökeinél, mivel a harmincados nem átallotta a helyőrséget pogánynak és fattyúnak nevezni, amiért a katonák a nagy áradások heteiben vonakodtak a Sárvíz hídjához vezető utakat helyreállítani. Amikor az időjárás kedvezett volna a munka elvégzéséhez, a harmincados nem törődött hivatalával, hanem privát üzletei után járt. Egy másik harmincadost úgy jellemezték a kortársak, hogy az inkább akasztófára való, mint hivatalnoknak; folyton ivott, az ital elvette eszét, kegyetlenkedett alárendeltjeivel.

31 Az 1690-92. évi járványos megbetegedések és az átvonuló császári hadak zaklatásai óriási károkat okoztak. A török birodalom ellen folyó hadjáratok az őszi-téli hónapokban szüneteltek, s kaszárnyák híjában parasztházakban szállásolták el a katonákat. Ezek együtt laktak a gazda családjával, fekhelyet, takarót, gyertyát és tüzelőt követeltek maguknak. Szinte szó szerint érthetjük a korabeli panaszt: „a német katona kivette a gazda kezéből az utolsó falat kenyeret is."

32 A lovas katonák és a trének lovai, ökrei és bivalyai felfalták a parasztok takarmányát. Igaz, hogy 1696-ban Szekszárd hadiadóját mérsékelték, de a gazdák állatai éheztek.

33 Flämnitzer császári hadbíró így jellemezte a korabeli állapotokat: „Magyarország tele van a német katonaság szörnyű zsarolásával, telhetetlen exaktióival, teljes önkénybe menő arcátlansággal... a legkisebb csapat vezetője is állását aranybányának tartja,... ver, botoz, mintha a magyarok a háborúban elfogott rabszolgák volnának."

34

. Szekszárd lakossága, hogy mérsékelje a katonai terheket, 1699-ben Pfeffershofen generálisnak Budára 12 akó, Kurcz bárónak 1702-ben 9 akó vörösbort vitt ajándékba.

35 RADONAI FŐISPÁN, DALLOS ALISPÁN ÉS MÉREY APÁT A MEGYE ÉLÉN Tolna megye legmagasabb közjogi méltóságát Radonai Mátyás pécsi püspök-főispán viselte. Magatartását katonai múltja határozta meg. Életrajzírója szerint: „... a barbárok börtönében, tengeren, csatákban és várak ostrománál sokat szenvedett." A bécsi kamara „... natura sua ad inquietudines et violentias proclivusnak"-nak, azaz: természeténél fogva nyugtalanságra és erőszakoskodásra hajlamos embernek tartotta.

36 Radonai 1687-ben siralmas állapotban veszi át a pécsi püspökséget. Két év múlva a király kinevezi őt Tolna vármegye főispánjának.

37 Akárcsak Mérey, ugyanúgy Radonai is nehéz körülmények között kezdte meg működését. Ő sem kapta meg a címmel járó birtokokat, még a tizedeket sem engedték át neki, a püspöki palotát pedig lefoglalta magának a kamarai tiszttartó. Főispáni kinevezése után tüstént Szekszárdon terem, maga mellé veszi az alispánt és a szolgabírót, majd 1690. január első napjaiban, társaságukban visszalovagol Pécsre, hogy közös gyűlésen vegyenek részt. A zilált állapotokat mi sem jellemzi jobban, mint hogy a püs-