Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

pök lakása előtt katonák támadnak rájuk és a szigetvári börtönbe hurcolják őket. Radonai kiszabadult, de a szekszárdiak oktalanul elpusztultak a mocskos börtönben.

38 Tolna megye 1696. évi közgyűlési jegyzőkönyve szerint a Szekszárd közigazgatási területén fekvő Újpalánkon került sor az első széles körű tisztviselői választásra. Dallos András György lett az alispán, akit „Magyarország dicséretes és bevett szokása szerint a községek lakosai vállukra emeltek", s megbízták az áhított közbiztonság helyreállításával.

39 Szekszárd 1696-1703 között hat alkalommal adott helyet a vármegye közgyűléseinek. A gyűlés színhelyének kiválasztása után az ülésrend megállapítása következett. Abban a korban, amikor a dignitas (méltóság) és praecedentia (elsőbbség) kérdése mindent megelőzött, nem is lehetett másképp. Az ülés szertartásos megnyitása után az időszerű tisztújításokon kívül az új telepesek adómentessége, a katonai beszállásolások, a közegészségügyi kérdések, a panaszok és a birtokátírások voltak napirenden.

40 Mérey, gyakori távolléte miatt, személyes meghatalmazottja révén képviseltette magát a megyegyűléseken. Természetesen az ellenőrzőbizottság elnökeként személyesen vezette az alispán elszámoltatását. VÁROSUNK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC ÉVEIBEN „Újra felfakadnak a nemes magyar nemzet sebei..." II. Rákóczi Ferenc ezekkel a bevezető szavakkal fordult a magyar néphez intézett kiáltványában. Kifejtette, hogy a megszálló katonaság botozza népünket, erőszakkal szedi be az adót, élelmiszert és takarmányt. A török kiűzése óta eltelt másfél évtizedben több adót sajtoltak ki népünkből, mint a félhold uralma alatt. A császár néhány főúrral megszavaztatta a nemesek adóztatását, s így azok jobbágysorba süllyedtek. A fejedelem úgy véli, hogy a „szabadnak született polgárok szemében súlyosabb a szolgasors, mint a kegyetlen halál", ezért a nemesek tízezreinek felkelését sürgeti. Széchenyi György Habsburg-párti főúr létére is abban látja az elégedetlenség okait, hogy minden kereseti lehetőség idegenek kezébe került, a birtokjog ügyében külföldi bíróság ítélkezik, s ott gyakorta elvesznek a fontos oklevelek; a katonai egzekúciókért semmi elégtételt nem kapnak az adózók, a hadbiztosok kapzsisága és kevélysége határtalan, a protestánsokat megfosztják templomaiktól s elűzik papjaikat.

41 Mérey Mihálynak is keserű tapasztalatai voltak a hadiadóval kapcsolatban, s még nem halványultak emlékei az apátsági javak visszaszerzésének procedúráiról. A szekszárdi reformátusok pedig jezsuiták befolyása alatt álló kormányzati szervek protestánsüldözési politikája miatt nem tarthattak nyilvános istentiszteletet. A török-magyar végvári vonal megszűntével szélnek eresztett, Szekszárdon megélhetést kereső katonaság nehezen illeszkedett az árutermelő életmódba, s minden nyomorúságáért a Habsburg-kormányzatot okolta. A fejedelem politikai célkitűzései magukkal ragadták Szekszárd földesurát, Méreyt és a katonáskodáshoz szokott társadalmi rétegét. A szabadságharc bukásáig Rákóczi hívei maradtak. Az 1703. agusztus 28-i fejedelmi pátens mentesítette a kuruc táborban katonáskodó jobbágyokat (feleségüket és gyermekeiket) a földesúri szolgálatok alól. Két év múlva a szécsényi országgyűlésen a megyék követei kimondják, hogy : „a vitézkedő nemtelenek szabadultassanak fel a jobbágyság alól, személyeik szabadnak tekintessenek."

42 Tolna megye kuruc befolyás alá került mezővárosai, köztük Szekszárd, kiváltságlevelet kaptak a fejedelemtől. Ezek lényege a következő: A hajdú és katonai szolgálatot vállaló kurucok kötelesek a dunántúli generális által kinevezett tisztek katonai és bíráskodási hatalmának magukat alávetni. A szolgálat fejében személyük és háznépük adómentes és földesúri terhek viselésére nem kötelezhető.

43 A szekszárdiak valószínűleg 1704 elején csatlakoztak Rákóczihoz. Mérey politikai hovatartozása sem kétséges: a pécsi káptalan őt kéri fel közvetítésre Bercsényi Miklósnál a pé-