Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

Hét év múlva közel háromszorosára növekszik a szőlővel telepített terület. A lakosság hamar felmérte, hogy a szőlészet a legjobb befektetés. Azok is megtudják művelni, akiknek nincs drága és költséges igásjószáguk. Bár a szőlőhozam és a borárak erősen ingadoztak, úgy látszik, megérte elődeinknek, hogy hosszabb távon erre fordítsák figyelmüket. Az első termésadat is 1696-ból maradt fenn. Eszerint 7 szőlősgazdának 188 akó (közel 100 hl) bora termett. Országos átlagban egy kapás nagyságú szőlőben 1 akó bort szüreteltek, viszont Szekszárdon 1,7 akó termett.

28 1702 őszén közel 700 akónyi bortermésről tudósítanak az öszszeírások. A termés kiváló: 2-3 akó/kapás. A szekszárdi borért többet fizettek a borkereskedők, mint pl. Dunaföldvár, Paks és Tamási környékiért. Míg ez utóbbi helységekben másfél-két forintért kelt el a bor akója, addig a szekszárdi vörösért 2-3 forintot is megadtak. Fontos megjegyezni, hogy a Bartinán, Csatáron, majd Parásztán telepített szőlők egy jelentős részét idegenek bérelték. TÁRSADALMI RÉTEGEK A török kiűzése után többnyire földművesek települtek városunkba, akik abban egyeztek meg földesurukkal, hogy a szántó, rét és szőlő használata fejében pénzadót, terménydézsmát és robotot szolgáltatnak. A szolgáltatás mértéke a betelepülők jogi helyzete szerint jelentősen eltért. Örökös jobbágyok Nyámádpusztán élnek, majd 1700 körül Mérey beköltözteti azt a 37 családot, amelyről az 1703. dec. 5-i összeírás azt jegyzi meg, hogy: „Würkliche Unterthanen". Szántóföldi termésük tizedét, szőlejük tizedét és kilencedét, ezenfelül - az igásjószágok számától függően „árendapénzt" kötelesek adni földesuruknak. A 4-6 ökrös gazdák 4 Ft 50 dénárt, a 2 ökrösök 2 Ft 50 dénárt fizetnek árendába. Az 1694. évi birtokbecsű minden jobbágy után évi 52 robotnappal számol. A Rákócziszabadságharc kitörésének évében ez a tehertétel nem szerepel.

29 Szabadmenetelűek A Baktán, Baton, Csatáron, Ikcsén, Malomtán, Nyámádon és Palánkon bérelt szántókért, rétekért és legelőkért 1703-ban 52 gazda terménytizedet és árendapénzt ad földesurának. Nem kötelesek robotolni. A gazdasági év leteltével tetszésükre bízzák, hogy megújítják-e szerződésüket, vagy másutt próbálnak szerencsét. A továbbiakban ők vannak többségben. Egyéb népesség Mérey 1703. évi összeírásának újdonsága, hogy első ízben említ nem mezőgazdasági népességet is. „Seind aida auch bis zwanzig Parthey halten, welche in den Züns sizen, welche auch järlich von einer Parthey ein Guld 25 Hung, reichen (azaz: Szekszárdon tartózkodik 20 házaspár, amely bérben van itt, és páronként évi 1 forint 20 dénárt fizet). Többségük kézműves, hajdú és házicseléd. Egyik-másiknak neve is erről árulkodik, pl.: Ádám deák, Borbél Bencze, Maurer Meister (kőművesmester), Molnár Rácz, Pintér Péter, Rácz Szabó Irgij, Szűcs László Márton. A vagyontalan Oltenburg és Strobenz talán német kézművesek. A bérbenlakók négyötöde 1704 elején beállt kuruc katonának. Köztük találjuk a vagyontalan Ferenczit, Gernyét, Koczát, Porkolábot, Rangát és Szendit. A városka képéhez hozzátartozott a helyőrség is. A Martonfalvay kapitány parancsnoksága alatt álló rác hajdúk ritkán teljesítettek aktív hadiszolgálatot, tehát volt idejük faze-