Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

Az apát székházát, majorját, mész- és téglaégető kemencéjét kétezer forintra becsülték. Ezeket, s a templomot magas, erős fal vette körül. A piactér, akárcsak az ún. „Városi házak" a falon kívül találhatók.

24 A város lakói „...egy kis nyújtott hegyen, észak, dél és nyugatra hegyek között" (feltehetően a Bartina és a Remeteforrás között) építették fel szegényes hajlékaikat. Hajdan kb. 400, a török kiűzése utáni első évtizedben legfeljebb 22 házat számláltak.

25 Gazdálkodási viszonyok A korabeli leírás szerint az Eszéket Budával összekötő út Szekszárdot érintő szakasza mellett, mindkét oldalról kevés, de jó minőségű szántóföld barnállott, a domboldalakon szőlők és gyümölcsösök várták a hozzáértő munkáskezeket. A török kiűzésétől a 17-18. század fordulójáig egy-két tucat gazdálkodó legfeljebb 150 holdnyi szántóföldet és mintegy 10 holdnyi szőlőt művelt meg. Mérey szívós munkájának hatására a 18. század első éveiben több mint 200 holdon vetnek búzát, kölest, árpát, zabot. Holdankénti átlagban 3 mázsa gabonájuk terem, ami jó közepes termésnek számított. Állatállományuk is szaporodik. Az állatok száma 1696. és 1703. években Megnevezés 1696. 1703. évi állomány Ló 5 42 Ökör 15 78 Tehén 15 102 Növendékmarha 13 36 Sertés 15 142 Juh és kecske 35 Összesen 63 435 A felsorolásból kitűnik, hogy a haszonállatok száma hét év alatt hétszeresére nőtt! Az élelmezés további forrása a halászat. A Sárviz főként csukában gazdag. Többnyire az őcsényi halászok hozták be csónakon a szekszárdi piacra. Elődeink étkezési szokásaira is illik az a sárközi mondás, hogy „Ötték a sűtt halat a főttel." A szarvasmarháknak és lovaknak jó legelőül szolgált - ha nem borította víz - az a síkság, amely a város és a Sárvíz között, mintegy 400 holdnyi területen feküdt. Az első években elegendőnek látszik a 70 kaszára való rét, amit a gyakori áradások miatt évente csak egyszer kaszálhattak. Később a harci és zombai határba jártak bérelt szénát kaszálni. A lakatlanná vált Nyámád nem dicsekedhetett sem jó szántófölddel, sem szőlővel, erdejük sem ért sokat. Szénát, nagy ritkán 15 kocsira valót, lehet összekapni róla. A régi szekszárdiak vallomásai szerint a török időkben a városbeliek majorjai állottak itt. Csatár is lakatlan, de jó szőlei vannak. Makkos- és tűzifaerdeje hasznonnal jár az apátnak és a városiaknak egyaránt.

26 A szőlőhegy Csernovics Arzén szerb pátriárka 1696-ben a budai adminisztrációnál azon fáradozik, hogy a szekszárdi rácok kaphassák vissza a török időkben Csatáron művelt régi szőleiket.

27 A rácok, a magyarok és valamivel később a német telepesek az elhanyagolt kadarka szőlő termesztését újból fellendítik. 1696-ban 7 magyar és 2 rác családnak 55 darab szőlejét írták össze, ami kb. 110 kapás szőlőnek felelt meg (1 kapás - 200 négyszögöl). Legnagyobb szőleje Horváthnak van (3000 n.-öl), a legkisebb Borsosé és Petkóé (900 n.-öl). OQ yy