Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

március 2-i 92 felnőtt férfiről ad számot (59 jobbágy, 9 nős és 4 nőtlen fiú, 15 birtokos és 5 nincstelen zsellér). Ezt az adatot ki kell egészítenünk 24 palánki rác családdal. Nyámádot az összeírás lakatlannak mondja.

19 Mindössze 9 hónap telik el a következő összeírásig. A magyarok száma növekszik, a kültelki népesség száma csökken. Míg az 1696. évi állapot szerint a családok 70%-a rác, és a lakosság 84%-a kültelken lakott, addig 1703 decemberében a rácok aránya 24%-ra, a kültelki lakosságé pedig 21%-ra csökkent. Új jelenség a német lakosság feltűnése. Kakasdról és Varsádról betelepült a Hifíng, Holesperger, Mathis, Ohn, Platzakner és Schwarz család. Évről évre jelentős mértékben cserélődik a lakosság. Ennek okát, többek között abban látjuk, hogy kezdetben földbőség fogadta az érkezőket. Amint felélték a termést, továbbmentek. Az elvándorlás ütemét érzékelteti az 1703-ban 9 hónap időkülönbséggel készült 2 összeírás. A telkes jobbágyok egyharmada 9 hónap alatt eltűnt a városból, helyükbe új vállalkozók léptek. Még szembetűnőbb a taksások jövése-menése. Az év eleji 52 gazda közül decemberre már csak 15-nek a neve ismerős. Szekszárd őslakosságának eredetét kutatva kézenfekvőnek kínálkozik az a feltevés, hogy a nyámádiakon kívül a végvárakból elbocsátott katonák alkották a város magvát. Magyarország török alóli felszabadulásával megszűnt az északnyugat-magyarországi végvári rendszer létjogosultsága. 1699-ben elbocsátották a magyar végvári katonaságot, majd 1702. tavaszán megkezdték a kijelölt várak (pl. Kanizsa, Palota, Pápa, Tata, Veszprém) lebontását. Szélnek eresztették az ún. végházak legénységét is.

20 Feltevésünk szerint Szekszárdra is kerültek a végvárak és végházak katonáiból, akik magukkal hozták családjukat. Mérey apát 1703. évi összeírásában már azok a jellegzetes családnevek fordulnak elő, amelyek a későbbi Szekszárd közéletében szerepet játszanak. Jobbágyok: Ágoston - Baranyai - Bencze - Borbély - Borsos - Csat - Csötönyi - Dámján - Demeter - Faddi - Fakó - Ferenci - Fülöpszállási - Gombos - Kelemen - Kocza Konczos - Madaras - Majsai - Ohn - Ranga - Sárközi - Sörös - Szászi - Székely - Szendi Tóth - Török - Varga. Csat Jánosról és Madaras Jánosról kimutatható, hogy Mérey Szekszárdra jövetele előtt (1691-ben) Nyámádpusztán laktak, s földesuruk Martonfalvay István szekszárdi várkapitány volt.

21 Bérlők: Albert - Borbély - Csizmazia - Deák - Dobos - Fejér - Fodor - Gaál - Gernye - Harci - Horváth - Iszkadi - Juhász Kócz - Kovács - Kürti - Meggyesi - Mészáros Molnár - Pintér - Placzakner - Porkoláb - Pribék - Szőcs - Takács - Tóth - Török Vörös. Mérey építkezései Az utókorra nem maradt épségben egyetlen 17. századvégi építmény. Nem tudjuk, hogy eleinte hol húzta meg magát Mérey, a város földesura. Városházáról és iskoláról sincs hírünk. Mérey először is mészégetőt és téglaégető kemencét építtet. A megyeháza udvarán feltárt falmaradványok és néhány M.M. monogramos tégla emlékeztet Mérey Mihály építkezéseire. Eltakaríttatja a vár hasznavehetetlen romos törmelékeit, s azon a helyen 4-4 szobás emeletes székházat emeltet. Az ugyancsak romos apátsági templom hasznosítható anyagából tornyos kápolnát építtet.

22 1695 tavaszán féltucat kőműves és ács vezetése alatt elkezdi híveinek a templom építtetését. A budai adminisztrációnál elintézi, hogy naponta 10-15 robotos dolgozzék a templomépítésnél. A mesterek munkabérét, a vásárolt anyagok és felszerelési tárgyak ellenértékét saját erszényéből fizeti, akárcsak a baktai forrásvíznek a városba vezettetését is nagyrészt magára vállalja. A nagyszombati harmincados szerint a templomépítés ugyan 15 000 forintjába került az apátnak, de volt is látszatja. Az oltárkép szépségének (és állítólagos csodás hatásának) híre messze földre eljutott.

23