Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

rek" voltak. A mohamedán bosnyák parasztok neve a „potur" volt. Tehát Szekszárdon is ilyen „potur" nevet viselő mohamedánok éltek. Ezek létszámát csupán a nagyon hiányosan megmaradt zsoldjegyzékekből és Evlia Cselebi feljegyzéseiből következtethetjük ki. Evlia Cselebi számadatai megbízhatatlanságuk miatt nem vehetők át. A korabeli ismert adatok alapján Szekszárdon átlagosan 200 fő török katona és mintegy 100 fő hozzátartozó élhetett. A török katonák egy része békés napokban Szekszárdon házikertjét, szőlőjét, vagy szántóját művelte.

148 Szekszárd magyar lakosai XVII. századi mezőgazdasági termelésének néhány meghatározó adatát a később készített összeírások, a jobbágy levelek és a tanúvallatások visszaemlékezései alapján ismertethetjük. Az 1689. évi kamarai összeírás Szekszárdról feljegyezte, hogy lakói három egész, három fél és hét negyed teleknyi szántót művelnek. Ilyenképpen 13 lakott igásökörrel rendelkező gazdaságot írt össze. Az ugyancsak 1689. nov. 2-án kelt „Continuatia et consignatio Pagorum ad districtum Szekszárdiensem..." c. összeírásban a szekszárdiakról az szerepel, hogy 20 házhelyet laknak, de a török alatt csak 14 házhely volt, s a töröknek robotot és vármunkát is végeztek. Az 1690 körüli „Consignatio pagorum ad abbatiam S. Salvatoris de Sexard pertinentium" c. összeírás a szekszárdi jobbágyok törököknek végzett szolgáltatásairól feljegyezte: „minden szőlő után 3 Ft-ot fizetnek, a szultánnak tized helyett, a többi tizedet a szpáhi kapta, kivéve a sertéstizedet, ami 4 dénár volt. Aki halászni akart a Sárvízben, évenként 1 Ft-ot fizetett a szpáhinak, s ezenkívül egy-egy napot dolgozott is neki". A másik, szintén 1690 körüli „Consignatio Dominis Szexardiensis, modo quo sequitur facta et quidem" c. összeírás a Bartinán 490 kapás szőlőt és az országút mellett 150 hold (jugera) szántót, és 70 kaszás (falcatura) rétet jegyzett fel. A közvetlen környékre ugyanitt találjuk Csatárról, Ságról, Ebesről és Györkéről azt, hogy elpusztult falu, Őcsényről, hogy hét egész és háromnegyed telekkel lakott. Nyámád faluról pedig azt, hogy ennek lakói Szekszárdon területet szereztek maguknak és telkeiket elhagyták.

149 Az 1692. máj. 6-án, Újpalánkán kelt összeírás a Veszprémben élő Martonfalvay István környékbeli birtokait veszi számba: „Újpalánka, másként Szentmiklós vizek között való helység, keletre a Sárvíztől (...) Szekszárd 400 hold jó szántóföldet művel meg, a rétek cca 60 kaszást jelentenek, a szőlők elég jó öreg borokat teremnek, s a szekszárdiak 400 kapást művelnek a Paraza (Paraszta!) szőlőhegyen, de ugyanezen a szőlőhegyen 210 kapás szőlő kipusztult. Azután az Újpalánk szőlőhegyen már kilenc év óta eléggé kipusztult régi szőlőkben most ebben az évben 50 kapást művelnek meg (...) a török „Izpajos" (szpáhi) urak itt évenként egy egész háztelek után egy Ft-ot, a zsellérektől 50 dénárt szednek, a török császár porcióinak begyűjtését az „eming", másként harmincados végzi, s a helység haltizedét, egyenként 50 dénárt, ő szedi be (...). Saágh, et Győrke elnéptelenedett (...) Icze, Feirviz a török úrnak és a császárnak (...) évente 18 Ft-ot adtak." Az 1700. dec. 31-én, Újpalánkán kelt „Conscriptio oppidorum pagorum praediorum in districtu Újpalánkiensi..." c. összeírás Szekszárd török koráról a következőket jegyezte fel: „nyolc és fél keresztény háztelek földesura a török időkben a Veszprémben élő Martonfalvay István, egy egész háztelek után 1 Ft 50 dénárt vetett ki, s azon időkben 12 háztelek létezett, s ezek magukban 150 darab szántót és 200 darab szőlőt, és 200 darab rétet mondhattak vagyonuknak, ha a Duna és a Sárvíz folyók nem öntöttek ki, akkor 20-24 fuvar szénát hozhattak be (...) a török császárnak 12 házhely után évi 5 Ft-ot harácsként adtak, a török földesúrnak, a szekszárdi „basának" minden ház Szent György napján 50 dénárt, és Szent Mihálykor 50 dénárt, két és fél köteg zsiradékot, gabonatizedet, s minden szőlő után, akár nagy, akár kicsi, 1 Ft 50 dénárt fizettek." Szekszárd XVII. századi szántóművelésének rendjére elfogadhatjuk az 1715. évi országos összeírás megállapításait: „ez a mezőváros egyaránt két nyomásban álló szántót használ, közönségesen ugart és szántót egyenlőképpen hagy...". A szőlőtermelésre ugyanitt a következő megállapítást kapjuk: „a szőlőhegy itt jellemzően a kapások után (kb. 300 négyszögölenként!) terem 2:3:4 urna bort..."

150