Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

A Szekszárd közvetlen szomszédságában fekvő rétek török hódoltság alatti használatáról a későbbi tanúvallatási jegyzőkönyvek feljegyzései részletekbe menő leírásokat nyújtanak. Tolna vármegye törvényszéke 1737. nov. 21-én kelt tanúvallatási jegyzőkönyvébe Zomba stb. határkijelölési ügyében tett vallomások szerepelnek. Ez ügyben első tanú a 70 éves Sztoján Kundagszia, most Bács megyében Bogovaján lakos, mondta el: „abban az időben (...) a szubasa, ki a határokra gondot viselt, mindenkor egy-egy bárányt vitt el tőle, mivel a zombai határon kívül találta a juhokat a kéttyi földön...". A másik tanú a 71 éves Cserni Szatnko, most Baranya megyében Somberekén lakos, vallja: „tudja, hogy a török világban Hidason lakott húsz esztendeig (...) gyakorta járt és száma nélkül, a török világban is itten körül-belül (...), hogy a török igen megtartotta és vigyázott a határokra (...)". A harmadik tanú, a 70 éves Milin Popovics, most negoszlávi, szlavóniai lakos, vallotta: „Mindazokat pedig onnan tudja, hogy a török világban Szekszárdon lévén a világra, Palánkon lakott mintegy 15 vagy 20 esztendeig, két ízben is a kuruc világ előtt, gyakorta járt e tájon körül-belül." Tolna vármegye törvényszéke előtt folyt másik perben, 1737. máj. 16-án kelt tanúvallatási jegyzőkönyvben találjuk a következőket. A 78 éves Stanko Hidasanin tanú, most Somberekén, Baranya megyében lakos, vallotta: „Kis-Hidason lakván a török világban a marhát Szent Gál pusztán tartotta, és azon marhák után fizetett azon iszpajának (szpáhinak!) az ki Szent Gált és Zombát bírta, minden marha után 4 pénzt (dénárt!)." A Tolna vármegyei törvényszék egyik következő perének 1733. okt. 16-án kelt tanúvallatási jegyzőkönyvében a török időkbeli határhasználat rendjének leírását találjuk meg. A 67 éves Radosa Palikutya (Pálházi) szecsői, Baranya megyei lakos, vallja: „a régi török időben is békességben bírták azon harci földet, a rác nemzet lakta (...) az mostanyi jelek által nemcsak Harc, hanem más pusztán is, jelek által az török által el voltak határolva, mert ha be nem lett volna határolva, az török minden marháját elhajtotta volna, s olyatán szabad földeket is meg kölött az töröktől arendálni". A Szekszárd keleti határában lévő árterület viszonyairól is egykori leírás szól. Őcsény község iratai között található a következő 1717. dec. 20-án kelt adásvételi szerződés, amelyben Dömötör Gergelyné szekszárdi özvegyasszony az őcsényi Fülöp Istvánnénak örök áron a sági szálláson lévő irtását 30 garason eladta. Ez a szerződés a szekszárdiak árterületi szállásairól, mint irtásföldekről a török időkre visszamenőleg emlékezik meg.

151 A 15 éves háborút követő évtizedben a török uralom újrakonszolidálódása Szekszárd környékén a magyar földesurak ismételt megjelenésével együttesen ment végbe. Az erre vonatkozó legkorábbi adattal 1610-ből rendelkezünk. Amikor is Thurzó György az 1610. jan. 6-án kelt nádori adománylevele Fadd, Mözs és Hencse helységet több birtokrészre bontva Abaffy Miklósnak, Tokaj kapitányának, és Béri Balogh Péternek, Kapornok kapitányának és leszármazottaiknak adta. A birtokba iktatást a győri káptalan Veszprémben végezte el. Ezt a birtokba iktató oklevelet a győri káptalan 1617. márc. 25-én újra átírja és kiadja. A győrkei jobbágyok 1618. jún. 22-én kelt levelét Martonfalvay Ferenc földesuruknak Nagy-Megyerbe címezték. Ez a levél a Martonfalvay uraság Szekszárd környéki ismételt megjelenését bizonyítja. A jobbágyok levelükben a falubeli eseményekről számolnak be: „kettőnk Budára az vár mivre vagyon, immár két hónapja vagyon, harmad, ismeg minden nap az istrása dolgára járunk, magunknak semmi dolgot nem tehetünk, azért nem tudjuk, hová lennünk". Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokairól készült összeírás az anyavári uradalom urbáriuma, amelynek 1626. ápr. 8-án kelt feljegyzésében szerepel: „Kaymott in Tholnensi Comitatu, totalis possessio. Ezt az falu helyet az anyay rácok bírják és élik. Anno 1632. 25 Junii adtham leveleth az seksardy Izmael bék instantiájára, hogy megszállják a rácok." Ebben az urbáriumban találhatjuk még Györké falu magyar földesuraira vonatkozó sorokat is: „Giörke portio possessionaria. Ezt is magyarok lakják, de Marthonfalway Georgy kapdoz raytha vagyon is valami levele róla, de az is csak portiot mutat, eő pedig totaliter akarja bírnya ezen el köll igazodny vele, fele legiön ővé, fele mienk, noha talán neki kevesebb portioja lehetne benne. In Anno 1628 az pozsonyi octaván úgy alkuttunk meg, hogy fele Marthonfalwayé légyön, levél is költ róla."

152