Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

KESZTÖLC 3 8 16 8 50 7 16 12 18 (25) CSATÁR KÖVESD GYÖRKÉ ŐCSÉNY ALMÁS NYÁMÁD AGÁRD KAJMÁD SZÁLKA MŐCSÉNY TENGELIC 7 15 8 9 8 34 2 6 10 4 6 2 9 6 34 2 6 10 4 6 5 8 33 4 7 (30) SZERDAHELY BEREKAL 16. táblázat: A szekszárdi náhije helységei és adófizetői 1590-1642 között A15. táblázatban szereplő helységek az 1590-1642 közötti félszáz évben a szekszárdi náhijéhez tartoztak. A helységek közül 1590/91-ben 21 került lakottan összeírásra, amíg 1622/23-ban már csupán 15 élő helység szerepel. Ez a különbség a közben lezajló 15 éves háború helyi kihatásainak következménye lehetett. A szekszárdi náhije lakott helységeinek száma 1631/32-ben 17re emelkedett. Azonban 1641/42-ben már 14-re csökkent le. Az 1631/32. évi összesített dzsizje defter feljegyzéseiben szerepel a legtöbb lakott település. Ez a körülmény valószínűleg az 1623 utáni években lezajló török betelepítés következtében alakult ki. Az 1626. évi anyavári urbárium feljegyezte, hogy Kajmádra Iszmail szekszárdi szandzsákbég délszlávokat telepített. Ennek időzítését megközelítőleg a fenti török defter adataihoz igazítva az 1623 utáni évekre tehetjük.

141 Az adófizetők összeírásánál a török kincstár az 1620 utáni korszakban már más adókulcsot alkalmazott. A kevés fentmaradt utalás alapján arra következtetünk, hogy egy „hane" adóegység fogalmán most 16 felnőtt férfit vagy hat igásökröt tekintettek. Ezért a török összeírások a 15. táblázatban is megjelölt „hane" adóegységszámai alapján a teljes népességszámot nem lehet azonosítani. Mivel a „hane" adóegységfogalom a termelőképességet kifejező igásökrök és a felnőtt férfiak együttes kulcsszámai szerint adódott össze. A törökök 1622/23. évi és 1631/32. évi, valamint 1641/42. évi ismert összetett dzsizje defteréi a fejadóösszeírások kivonatos adatait - az adófizetők nevei nélkül - őrizték meg. Ha Szekszárdon a feljegyzett 8 hane szerinti átlagnépességet kívánjuk kiszámítani, akkor 12-15 igásökörrel rendelkező paraszti háztartást mutathatunk ki. Ezek a mezőváros belső háztelkein, valószínűleg a mai Bartina utca elején lakhattak. Ha közbevetve az átlagszámításunkhoz figyelembe vesszük, hogy mintegy egy évszázaddal később, 1787-ben is Tolna megyében egy házban átlag 1,34 család, 6,69 lélekszámban élt, akkor megközelítőleg átlagosan 64 felnőtt férfi mintegy 20 családban elképzelhetőnek tűnik. Ezek egy része, mintegy 15 család rendelkezhetett igásökrökkel, s a másik részük zsellér lehetett. Szekszárd belső 20-30 háztelkén az 1620-1641 közötti években mintegy 133,80 fő vagy 200,70 fő közötti átlagos lélekszámra következtethetünk. Ehhez a lélekszámhoz még az ártéri szállásainkon élőket hozzá kell számítanunk. Akkor az 1572/73. évi török dzsizje defter alapján kiszámított mintegy 460 fős népesség ismét megállapíthatóvá válik. A lélekszám változásában a legnagyobb változást a lakosság területi átcsoportosulása jelenthette. Általában nézve Szekszárd népessége 1580-1591 között a 12-14. táblázatok adatai alapján fokozatosan az ártéri szállásokra húzódott. Ezért is gondoljuk, hogy Szekszárd népességének létszámában a 15 éves háború jelentős csökkenést nem okozott. Feltehetjük, hogy az elhaltak és az eltávozottak száma csupán a népességnövekedést állította meg. A szekszárdi településcsoport népessége 1580 után a török uralom további évtizedeit lényegében stagnáló számban élhette át. Szekszárd és környéke vizsgálatához a török összeírások családne86