Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar
Hussy Károly és neje a Pirnitzer-áruház Széchenyi utcai frontján, a kapubejárótól balra levő üzlethelyiséget bérelte és női fodrászatot működtetett, majd 1939-től a Széchenyi u. 34/36. sz. házban illatszereket, fotó- és háztartási cikkeket árusított. Hussyné Kaltenbach Erzsébet fővárosi képzettségű segédet alkalmazott női fodrász-szalonjában, 1932-től. 55 Cipészek A két háború között az aranyérmes „Csatáry" Buday József cipészmesternek és tervezőművésznek nem kevesebb, mint száz cipészműhely termékével kellett felvennie a versenyt, köztük az ortopédcipészként is elismert Klein Kálmánnal (1945-ben főispán), a legkitűnőbb segédekkel dolgoztató, s ezért okkal a legdrágább cipészmesterrel: Szűr Sándorral a KORZÓ-n. A cipészek egy része mestere volt a csizmakészítésnek is (pl. ?r antner Imre aranyérmes cipész és csizmadia), mások cipőfelsőrész-gyártásra szakosodnak, van aki a papucskészítésben jeleskedik (pl. Müller István). Buday Józseftől tudjuk, hogy a szekszárdi cipészek zöme a vásárokba is eljárt, részint bőrt és kellékanyagokat vásárolni, részint bakancsot és papucsot árusítani. Városunk 36 utcájában találunk cipészműhelyt a két világháború között. S mint látni fogjuk, 19 csizmadia is megélt mellettük. Buday József az 1937. évi országos cipőkiállításra 16 pár cipőt vitt. Aranyéremmel jött haza. Ettől kezdve a Heidt Dömötör asztalosmester által készített és modernizált üzleti portál csinos keretül szolgált a kirakatban elhelyezett, kitüntetett cipőknek, mint pl. az angol (rámán-)varrott férfi cipőknek, a németvarrott női cipőknek és korcsolyacipőknek. Nála rendelték meg a divatba jött goyservarrott cipőket is. Braun nevű ügynöke - 20% jutalékért - Angliában is vevőket szerzett a díjnyertes lábbelikre. 56 Cséplőgép mellett A mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó ipari szolgáltatások egyike a bércséplés. A cséplőgép tulajdonosa az elvégzett munka ellenértékeként meghatározott mennyiségű kicsépelt gabonát von le a paraszttól. Ebből fedezi a gép működtetési költségeit és a cséplőmunkások bérét. Egy-egy szérűskertben gyakorta 8-10 gazda várta türelmetlenül a cséplőcsapat érkezését, különösen akkor, ha a már hetek óta behordott gabonakazlakat nyári zápor áztatta s az asztagok kizöldültek a csírázástól. A cséplőgéptulajdonosok fogadógazdákxa bízták a munkások verbuválását, ők gondoskodtak a cséplőgép garatjának beállításához értő és az oldott kévék garatba eresztését végző „etető" kiválasztásáról éppúgy, mint az ügyes szalmakazalrakóról és a cséplőgépből aláhulló pelyva ill. törek összegyűjtését végző férfi- és asszonynép szerződtetéséről. A legismertebb cséplőgép tulajdonos (Baka-Panta) fogadógazdája 16 munkást foglalkoztatott, ellenőrizte a mázsálást, kifizette az előleget, majd augusztusban elkészítette a végelszámolást. A cséplés befejeztével áldomást adott munkásainak. 57 Csizmadiák A csizmadiamesterségnek nagyobb hagyományai vannak, mint a cipészeinek. A csizma általánosan használt lábbelije volt az úrnak, polgárnak és földművesnek. A századfordulón a cipőhasználat tért hódít (különösen a bakancs a munkásoknál), 3-4-szerte több a cipész, mint a csizmadia, s utóbbiak egy része megtartva csizmadia cégtábláját, fokozatosan áttér bakancstalpalásra, csizma- és cipőfejelésre és javításra. Ennélfogva az Ipartestületnél felváltva mintegy 10 csizmadiát cipésznek is tartottak pl. Csehi, Guttmann, Gyuricza, Joó, Kerecsényi, Ónodi, Prantner, Rajczy, Végh).
