Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - A Nagyatádi-féle földreform megvalósulása

Viliminé dr. Kápolnás Mária: Szekszárd mezőgazdasága a két világháború között A dualizmus alatt átélt válságok,a filoxéravész utáni rekonstrukció külsejében, gazdasági, társadalmi szerkezetében sok változást hozott Szekszárdon, de régi egyéniségét, bortermelő kisváros jellegét megtartotta. Az első világháború következményei, a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar mezőgazdaság korábban élvezett előnyeit: veszélyeztette régi piacait, s agrártermékeit alacsonyabb, világpiaci áron tudta csak értékesíteni. Ausztria és Csehszlovákia főleg feldolgozatlanul vásárolt, hogy saját élelmiszeriparát támogassa, s ezzel évtizedes pangásra kárhoztatta a magyar élelmiszeripart. Az ország megmaradt területén az agrártermékek egy része iránt nem volt fizetőképes kereslet, ami még inkább exportra kényszerített.

1 A háborút követő 4-5 év még nem tette egyértelművé a túltermelést, mindaddig konjunktúrája volt a mezőgazdasági termékeknek, míg a termelés el nem érte a háború előtti színvonalát. A megjelenő olcsó tengerentúli búza- és hústermelés lenyomta az árakat és nemzetközi viszonylatban is kinyílt az agrárolló.

2 A szőlő- és bortermelésre fokozottan érvényes mindez, hiszen a szőlőterület többsége a megmaradt országrészen volt, így nőtt az egy főre eső terület és bortermelés. Korszakunk alapkérdése tehát, hogy egy túlnyomórészt kisbirtokokon nyugvó, bortermelő kisváros hogyan tud - tud-e egyáltalán - alkalmazkodni a történelmi kihíváshoz, meg tudja-e tartani addig elért pozícióit, le tudja-e küzdeni az értékesítési válságot? Milyen utakat választ ezen nehézségek megoldására, s milyen áldozatokat vállal érte? A Nagyatádi-féle földreform megvalósulása Szekszárd lakosságának több mint a fele 1910-ben a mezőgazdaságból élt. Korszakunk alatt abszolút számban és arányaiban is csökkent ez a népesség, de a második világháború kezdetén még mindig 40%-ot tett ki.

3 .Szekszárd birtokstruktúrája lényegesen eltér az országostól. A város területe a népesség számához képest kicsi, a földbirtokok eleve szétaprózottak, a kétharmadrészt dombos határból közel 9000 kat. hold kisgazdák kezén volt. Egyetlen igazi nagybirtok a Magyar Királyi Közalapítványi Uradalom, mely a város területének 22%-át birtokolta. Ennek nagy része erdő, legelő, rét. Szántóinak többsége a gemenci út két oldalán terült el, így ezek a tényezők - szétaprózottság és kiosztható, művelhető nagybirtok hiánya - a politikai szándékokon túl, eleve behatárolta a földreform lehetőségeit. A világháború utáni forradalmak nem oldották meg a parasztság legnagyobb sérelmét jelentő birtokszerkezet átalakítását. Az új rendszer stabilitásának legfontosabb kérdése a földosztás napirendre tűzése volt. Mindezt a lehető legkisebb engedménnyel, a nagybirtok pozíciójának és tényleges gazdasági hatalmának megtartásával kívánták elérni. A törvény kidolgozója Rubinek Gyula, földművelésügyi miniszter, a nagybirtokosok szervezetének (OMGE) korábbi igazgatója. Beterjesztője az új miniszter, Nagyatádi Szabó István, aki további, radikális javaslatait nem tudta érvényesíteni.