Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

zástól. Legfeljebb minden ötödik felszabadult tanonc gondolhat arra, hogy Szekszárdon önállósítsa magát. A vidéki fiúk jórészt szülőfalujukban próbálnak egzisztenciát teremteni. Theisz Lőrinc asztalosmester műhelyében 1921-1944. közti időszakban, egymást követően 26 segéd dolgozott, csak négyük jutott el az önállósulásig. A két háború közti időben - ha csökkenő mértékben is - még tartja magát a hagyomány: a mesterséget tovább kell vinniük a fiúknak. Az alapismereteket atyjuk műhelyében és a szekszárdi ipariskolában sajátítják el, s ha többre akarják vinni, néhány évig hazánk és a külföld hírneves műhelyeiben (szállás és élelmezés fejében) munkát vállalnak, de ritkán tartózkodnak tovább néhány hónapnál egy-egy mester műhelyében. Vaskos tévedés, hogy a segédek vándorlása csupán a céhrendszer sajátja. A vándorlási ösztön, különböző mértékben, minden legény génjében ott bujkál. Télidőben mégcsak el-elvan, azonban a tavasz virágpora mozgósítja „mehetnék"-jét. A Theisz-család gondosan őrzi azokat a történeteket, amelyek a dinasztiát alapító Theisz Ádám (1826-78) működése óta megörökítésre érdemesek. Ennek köszönhető az egyik örökmozgó segéd szokásának felelevenítése is, aki megérezte a széljárásból, hogy elérkezett a vándorlás ideje. Egyik szombat este, a hetibér felvétele után ennyit mondott: ,yetter Theisz, vár engem az országút!" - Ebből Theisz bácsi megtudta, hogy hétfőn hiába várja segédjét, mert az már a Monarchia országútjait járja. Két hétnél többet sehol sem töltött el, mindenütt fölszedett újabb ismereteket, s azokat „kolbászérés" idején, mire beállt a koratéli, disznóvágási idő, hazahozta mestere műhelyébe.

40 Márkus József (1908— 82) műbútorasztalos-segédben is égett a vágy, hogy idősebbik bátyját, a szabót kövesse Pestre, onnan Berlinbe. Csak özvegy anyja kérlelő szavai tarthatták vissza nyugat-európai vándorút j ától.

41 Az asztalosmunkák széles skáláján a műbútorasztalosi termékek a legmívesebbek. Ebben a körben találkozunk Botos, Katz, Márkus, Theisz és Törő műalkotásaival. Ma is megcsodáljuk keményfából készült furnérozott hálószoba-bútoraikat, faragott és intarziákkal díszített lakberendezési tárgyaikat. Theisz Lőrinc műhelyét dicséri a megyeháza közgyűlési termének katedrája, a Múzeum számos bútorának helyreállítása, a belvárosi rk. templom gyóntatószékei, az evangélikus templom oltára és az iskolák részére Radits Gyula zongorakészítő mesterrel közösen előállított négyoktávos harmóniumai.

42 Az asztalosok többsége nem kapott megrendelést míves munkákra. Örülhettek, ha épületek ajtajainak, ablakfáinak, rolóinak elkészítésére kaptak megbízást. Márkus József segéd korában, pusztán ellátásért koporsókészítést is vállalt, jóllehet főként a paraszti réteg számára igényelt konyha- és szobabútorok elkészítésére tanította meg őt kitűnő mestere, Botos Imre. A mesterek egy része vásári bútorokra szakosította magát. Ferenc, Fischl, Hahn, Laskó, Márkus és Törő bútorkereskedést is nyitott. A harmincas években öt mester a koporsókészítést és árusítást is felvette üzletkörébe. Az 1905-ben induló üzletsorépítés (Kaszinó-bazár), majd a kirakatkorszerűsítési igény folyamatosan munkát ad Zala Andor és Vetró Mátyás portálberendező asztalosoknak. Benkovics Károly asztalosmestert malomszerelőként is emlegetik, de tudjuk, hogy 1905 óta műhelyében készülő bútoraira hívja fel a figyelmet az újságokban. Falussy István 1888-ban alapította üzletét, s azt 37 éven át vezette, majd fia, Lajos 1925-ben átvette azt tőle. Utóbbi 1930-ban fölvette üzletkörébe a temetkezési vállalkozást is. Fischl Alajos és László az 1925. évi gyárvizsgálati jegyzőkönyv szerint villamos-meghajtású famegmunkáló szerszámgépekkel rendelkezik és két munkást foglalkoztat műhelyében.

44 Hahn Béla szekszárdi őseivel a 18-19. sz. fordulóján találkoztunk. Apja 1888-ban alapította műhelyében dolgozik s az 1929. évi almanach szerint 4 segédet és 2 tanoncot foglalkoztat. A vármegye, a gimnázium és az árvaház rendszeresen hozzáfordul, ha épületasztalosi munka merül fel. Hahn atyja az Ipartestület alelnökeként ismert, Béla, majd annak fia egyike a város legismertebb asztalosainak.

45