Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

Hámori (Haudinger) Gyula őse Zombáról került Szekszárdra, amikor mint 58 éves özvegyember nőül vette Forniger Erzsébetet. Az esketési szertartást Szluha György apát végezte 1815-ben. Az üzlet alapítási idejét 1859-re tehetjük, amikor Haudinger Károly kiváltotta az iparengedélyt. Tőle vette át Gyula 1895-ben, majd annak fia Gyula 1924-ben. Utóbbi 3-4 segédet és 2 tanoncot foglalkoztatott ebben az időben. Társadalmi elfoglaltságai között első helyen áll tűzoltószakasz-parancsnoki tiszte.

46 Heidt Dömötör egyik őse órásmesterként tűnik fel 1828-ban. Nem tudni, hogy mikor került be a családba az asztalosszakma. 1921-től kezdve 3-3 segédet, ill. tanoncot foglalkoztat, emellett a tanoncvizsgáztató bizottság tagja.

47 A cecei születésű evangélikus Katz István 1913 óta önálló mester, többnyire két segédet tart. Tagja az Ipartestület elöljáróságának, a tanoncvizsgáztató bizottságnak. 1928-ban elkészítette az evangélikus templom szószékét. Az 1923. és 1933. évi „Faluszövetség" által rendezett kiállításon aranyérmekkel tüntették ki őt. A budapesti faipari szakiskola továbbképző tanfolyamán is aranyéremmel jutalmazták. Sikerei ellenére egy balszerencsés bútorszállítás miatt anyagilag és testileg is tönkrement. A hagyomány szerint a dombori hajóállomáson gondatlanul becsomagolt nagyértékű bútora egy hirtelenül jött záporban fényét veszítette s a leggondosabban véghez vitt újrafényezési eljárás is eredménytelen maradt. A COLUMBIA-bútorgarnitúra eladhatatlanná vált. 1937-ben, fiatalon bekövetkezett halála után összeszámlálták adósságát, s az felülmúlta '/48 vagyonát. „Márkus az márka" Theisz mellett Márkus József volt az egyik legismertebb műbútorasztalos. A Fejér megyei Vaj tán született földműves családban, 1908-ban. Atyja még az első háború előtt költözött Szekszárdra, iskolaszolgai állást töltött be, anyja kitanulta a bábamesterséget. József fiatalon a gyalupad mellé került nagybátyja, Botos Imre Kölcsey u. 18. sz. alatti műhelyében. Rövid ideig Bátaszéken, egy évig Pesten rádiódoboz gyárban dolgozott. Hazajőve 1937-ben önállósította magát a Mészáros Lázár u. 4. sz. házban. A háború kitörésekor már 5 gyalupad mellett dolgozott segédeivel. Tanoncai között van fia: József, aki jelenleg szakoktató. A vidékről jött tanoncok, köztük Kopré József (a későbbi költő), a műhelyben felszerelt függőágyon pihentek és töltötték éjszakáikat. Az asztalosvirtus még ifjú Márkus József műbútorasztalos-mester korában is dívott: a 70 cm-es eresztőgyalut („ropán") félkézzel kitartották. Volt, aki egyéb gyalukkal további terhelést adott rá. Még a II. világháború előtt megnyitotta bútorboltját a Szent István tér 22-24. sz. alatt Debulayék lakatosműhelye és a Tollár-féle szatócsüzlet között.

49 Potyondi József őse Zombáról települt Szekszárdra. A két világháború között itt működő P. József az atyjától, P. Lajostól 1928-ban vette át a műhely vezetését, melyben csakhamar 10 lóerős motort szereltetett be. Öt segédével elvégezte a szekszárdi postapalota és a bátaszéki takarékpénztár asztalosipari szakmunkáit. A szekszárdi polgári iskolák rendszerint őt bízzák meg a felújításokkal.

50 Theisz Lőrinc György műbútorasztalos családfája két évszázados múltra vezethető vissza.

51 A dédapa, Th. Ádám a délvidéki Cservenkán született, kitanulta az asztalosmesterséget. 1849-ben beállt a magyar nemzetőrségbe, karszalagját ma is őrzi a család, akárcsak azt a „remek"-ti (egy díszdobozt), amelyet a tanonci sorból felszabadulva csinált a céhben. 1878-ban bekövetkezett haláláig Kossuth-párti. Lőrinc nagypapa 1858-ban született Szekszárdon, átvette a műhelyt s azt 1926-ig vezette. Fia: György érte el a legmagasabb életkort (1896-1987). Ma is tevékeny fia: Theisz Lőrinc György 1927-ben született, az asztalos dinasztia negyedik tagjaként, 1941-ben lépett be tanoncnak atyja műhelyébe, ott szerezte meg műbútorasztalosi képesítését. Törő József (1895, Paks) tanoncéveit atyja műhelyében töltötte, 1911-ben fölszabadult, ezután Budapesten elvégezte a felsőipari iskolát. A vakáció alatt bejárta Magyarországot és