Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

Az építkezések, az aratás, gabonacséplés és a szőlőművelés időszakosan visszatérő munkáinál mindig számolni lehetett a város peremvidékén kisebb csoportokban élő, biológiai és szociológiai értelemben elesett emberekkel. A Benedek- és Szücsény-szurdikban, a Hosszúvölgyben és Parásztán barlanglakásokban és vityilókban tengették nyomorúságos életüket „a gyakran névtelenségbe fulladt, egzisztenciálisan és személy szerint is elkötelezett emberek", akik élelmiszerkölcsöneiket napszámos munkával dolgozták le.

38 Tóth Zoltán a századforduló társadalmáról írt nagyszerű könyvében kifejti, hogy a Felsőváros és a többi városnegyed lakóinak mentalitása nagyban különbözött egymástól, s azt az iskolák és polgári egyesületek sem voltak képesek feloldani. Vagyis: - az Iparos Egylet még magán viselte a céhes időkből örökölt katolikus karaktert, - a kereskedelmi kaszinóban tömörültek a zsidók - a parasztok felekezeti alapon - papjaik közreműködésével - szervezték meg dalárdáikat és olvasóköreiket. A két háború között nem sokat változott a kép. A túlnyomórészt német eredetű katolikus és evangélikus polgárok mind az Iparos Székházban, mind a művelődési egyleteikben keresztény szellemiségben töltötték el szabad idejüket. Csak kifogástalan magatartást tanúsító ajánlólevelekkel kerülhettek be tagnak. Néhány nagytekintélyű keresztény iparos és kereskedő (pl. Debulay Imre és Marth Ferenc) is tagja lett a zsidó kaszinóként emlegetett kereskedelmi kaszinónak, s a katolikus olvasókörben a túlnyomórészt paraszti egyesületi tagok az értelmiségieket és iparos embereket is maguk közé fogadták. A szekszárdi református egyház két világháború között vezetett keresztelési anyakönyvei és a hozzáfűzött szóbeli értékelések is némi tanulságot kínálnak a társadalmi csoportok egymáshoz való közeledésére vonatkozóan. Az egyre több vegyesházasság szegénysorsú katolikus földműves férfi és módosabb (nem egyszer korosabb) református paraszt nő kapcsolatából jön létre. Felekezeti hovatartozástól függetlenül olyan iparosok is házasságot kötnek református paraszt nőkkel, akiknek nincs sanszuk önállósodásra - kezdőtőke és rátermettség hiánya miatt. A nem nagy számú felsővárosi iparos könnyen talál mátkát magának a lányos parasztházban, mert a jövendőbeli feleség így szabadulhat meg a deréknyomorító kapálástól. A város egész területére szóló érvénnyel általánosíthatjuk az iparoslányoknak parasztit] akkal kötött házasságból folyó következményeket. Jóllehet az arák „gondtalan" élet elé nézhetnek, ha gazdag parasztcsaládba kerülnek, de számolniok kell azzal, hogy őket is befogják a mezei munkába, az állatok takarmányozásába és tisztán tartásába és csak az anyós halálával vehetik át a ,szüle" posztját. Helyente alig különbözik sorsuk a sokszoknyás, vidékről szerződtetett háztartási alkalmazottól, az ebédhordó cselédtől, aki, amennyiben környékbeli sváb faluból jött, megtanulhat magyarul, közben megkeresheti a stafírungnak valót.

39 KISIPAROS ÉLETUTAK Asztalosok A legnagyobb múltú szekszárdi asztalosdinasztia negyedik nemzedéke: Theisz Lőrinc György jóvoltából sikerült kimutatni, hogy a száz év előtti 12 asztalosmesterrel szemben a két háború között arpiak négyszeresét tették ki az önálló műhellyel rendelkezők, s több mint száz segéd dolgozott Szekszárdon. Számosan szereztek ott képesítést Alsónánától Cecéig, Mórágytól Miskolcig. Bartha, Hahn, Hámori, Potyondi, Theisz és Törő mestereknél 3-4 segédet is találunk. Az asztalossegédek többsége sosem került olyan helyzetbe, hogy önállósítsa magát. Részint a kezdőtőke, részint a tervező- és rajzkészség hiánya tartja őket vissza a vállalko-