Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

A szőlőmunkásokat, akárcsak az építkezések napszámos segédmunkásait az Újvárosból és a város peremterületeiről (Benedek-szurdik, Csatár, Hosszúvölgy, Lisztes, Parászta, Szücsényszurdik, Tótvölgy) toborozták. Cselédet csak kimondottan jómódú gazdák szerződtettek, ui. többségük nagycsaládos volt, s a gyerekeknek fölcseperedvén a háztartási és mezei munkából ki kellett venni részüket. A háznál a főzés, mosás, varrás és libalegeltetés, a mezőn a kendertermesztés, nyűvés, áztatás, szárítás, majd a háznál a tilolás, fonás, szövés folyt.

36 Az iparosok (kereskedők) többsége maga művelte szőlejét, de a 2-3 holdasok vincellért szerződtettek, aki többnyire természetben jutott munkája béréhez. Szekszárdon a következő javadalmazás alakult ki: a) bor és őrletett búza, házhoz szállítva b) harmados kukoricaföld a vincellér állattartásához c) egy zsák krumpli elvetéséhez elegendő föld ingyenes használata. A felsorolt járandóság ellenében a vincellér a következő munkákat végezte el a gazda szőlejében: L kikapálás 2. metszés 3. első (ún. mély-)kapálás 4. gyomlálás 5. vakarás 6. kötözés 7-8. vakarás 9. bekapálás A szőlő permetezését és szedését a mindenkori napszámbér alapján fizették. A vincellér és az alkalmi napszámos teljes ellátást kapott.

37 A KISIPAR TÁRSADALMI HÁTTERE A város közel ezer mestere közül alig száz lakott a Felsővárosban. Meglepő, hogy a mintegy 500 családi házból álló ősi városnegyedben egyetlen cukrász, esztergályos, fényképész, fogtechnikus, kalapos, kelmefestő, lakatos, mérlegjavító, műszerész, szíjgyártó és nyerges, szűcs, tímár, üvegező és vízvezeték-szerelő nem működött. Mindössze egy-egy autószerelő, bádogos, csizmadia, tehertaxis, kárpitos, könyvkötő, villanyszerelő található ott. Megdöbbentő, hogy a mezőgazdasághoz oly erősen kötődő bognár szakmának is csak egyetlen mestere tartott fenn műhelyt. - Másutt már említettük, hogy a takácsok, kovácsok és ácsok többsége viszont a Felsővárosban lakott. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az iparosok többsége a Bartina és Mérey utca elején, azaz a Béla tér közelében található, s vallásukra nézve zömmel katolikusok, evangélikusok és zsidók. Theisz Lőrinc György műbútorasztalos-mester azzal magyarázza a kevés iparost és boltot, mert e városnegyed kiesik a forgalomból, keskeny utcái elhanyagoltak. Más település irányába nem vezet út a Felsővárosból. A Felsőváros még saját egészségügyi, kereskedelmi és szolgáltatóipari ellátására sem rendezkedett be, semhogy a város vérkeringésébe tevőlegesen is bekapcsolódott volna. Nem az én tisztem bemutatni Szekszárd társadalmának rétegződését, ezért csak arra szorítkozom, hogy a legkevésbé mobilizálható Felsőváros és a többi városnegyed iparos- és kereskedő kibocsátóképességéről szólok. Az egykéző felsővárosi református gazdák gyerekei nem kényszerültek kilépni abból a körből, amelyben generációk sora gondtalanul megélt. A többgyermekeseket a birtok felaprózódásának veszélye részben elvándorlásra, részint az iparosi és rendészeti szakma elsajátítására sarkallta. Városunk szinte minden csendőre, fogházőre, postása, vasutasa és végrehajtója a Felsővárosból került ki. A sokgyermekes alsóvárosi gazdák és a többnyire ugyancsak népes újvárosi zsellér- és munkáscsaládok is kénytelenek voltak kitörni a paraszti rétegből. Közülük kerültek ki az iparosok, kereskedők, tisztviselők és szellemi foglalkozásúak egy része, s nem utolsósorban a felsővárosi parasztok napszámosai.