Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Gyáripar

Az 1920. évi statisztikai adatok szerint a 20-nál több alkalmazottat foglalkoztató malmok között voltak a Fekete Testvérek 23 segéderővel, öt év múlva 10 főre csökkent a munkáslétszámuk. A két háború között a vámmalmok általában 25% nullás és 50% kenyérlisztet állítottak elő a búzából, ahogy azt az őrlető megkívánta. A háziasszony ebből sütött hófehér kenyeret. A boltban fehér, félbarna és barna kenyeret árultak, legtöbb a félbarnából fogyott. „Szándékosan csak a két világháború idején őrölték be a korpát a lisztbe; ezt írták elő a rendeletek. "

ll TÉGLAGYÁRAK A Schmideg-féle társascég (Schmideg Mór és veje Pajor Gyula) téglagyárát 1888-ben alapították a Palánki réten. A nyári hónapokban közel negyven munkás égette a mészkövet és a téglát.

18 1942 tavaszán sok szekszárdi lakóház fala megrongálódott, sőt ki is dőlt a belvíztől, ám a helybeli vályogvetők és téglagyártók (Antlifinger, Bencze, Pajos, Takler) nem tudták kielégíteni a hirtelen jött igényeket. Ezenkívül a Magyar Nemzeti Bank emeletes épületet, a város leventeotthont, gazdasági népiskolát, a Vitézi Szék pedig székházat kívánt építeni.

19 1942. július 10-i rendkívüli ülésén a közgyűlés határozatot hozott a Remete Kápolna szomszédságában egy téglagyár megépítéséről. Takler Vencel vállalkozó, építésvezető irányításával a hegyoldalba süllyesztett körkemence épült fel rövidesen. Bencze József és Várkonyi István téglamesterek keze alatt 11 cigány és 17 lengyel menekült vetette a vályogot és égette ki téglává. A telep közelébe magánlakást építettek. Deszkát Engel Adolf fakereskedéséből, betoncsövet Fábián Mátyás KALÓRIA-telepéről és Mutschenbacher Ödön cementiparostól hoztak. A palánki nádasból, a város szekerein szállították be a munkáslakások befedéséhez szükséges nádkévéket.

20 A VÁROSI VILLAMOS- ÉS JÉGMŰ Az 1901-ben létesített üzemet évtizedeken át „áramelosztó"-mk. tüntette fel a statisztika, mert ez volt a fő tevékenysége. Az 1925 decemberi gyárvizsgálati jegyzőkönyv 11 munkást, az 1930. évi KSH adat 21 segéderőt említ. Az új vágóhíd 1930. évi üzembe helyezése után levált a jégüzem a villamosműtől. Utóbbi gazdaságossá tételét v. Vendel István azzal segítette elő, hogy mérsékelte az ipari villamosenergia díját. A fogyasztás növekedésével fordított arányban változott az áramdíj (2000 wattig 48 fillér, 2000-4000 wattig 44 fillér, 4000 watt felett pedig 40 fillér).

21 A jéggyártól függetlenül, amint befagyott a Csörge tó és a Sió víztükre, a szekszárdi fuvarosok naphosszat hordták a jeget a háztartásokba, a hentesek és korcsmárosok vermeibe, amelyeket szalmával béleltek ki és náddal fedtek. A VÁROSI VÁGÓHÍD A Csörge tó felé vezető kövesút mentén fekvő Jajdomb", az egykori kivégzőhely szomszédságában volt a már elavult inkább szúróhelynek mondható régi vágóhíd. Az egészségügyi hatóság több ízben kifogásolta a jaj dombi szúróhely fogyatékosságait. Mivel azok felszámolása sok pénzt emésztene fel s mégsem felelne meg a modern termelés követelményeinek, ezért a város képviselő-testülete v. Vendel István polgármester előterjesztésére a pénzügyminisztérium támogatásával a Keselyüsi úton felépítendő hűtőházzal és jéggyárral kombinált vágóhíd létesítése mellett döntött.