Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A harmincas évek válsága

ben a transzfer moratórium bevezetésével. Ilyen körülmények között a kölcsön törlesztő részletei úgy sem a hitelezőkhöz, hanem a transzferalapba kerülnének. Példaként említették Baja és Esztergom önkormányzatát, ahol már döntöttek a törlesztés felfüggesztéséről.

141 A városi párt az ellenzéki javaslatokat elvetette. Egyrészt, mert ezek egy része az általuk képviselt tisztviselői réteg érdekeit sértette, másrészt azért, mert még a látszatát is kerülni kívánták annak, hogy az ellenzék bármi módon hozzájárulhatna a városi háztartás szanálásához. A közigazgatás adott rendszere, amely mint láttuk, kevés esélyt adott az ellenzéki javaslatok képviselő-testületi elfogadtatására, a kisgazdákat a kisemberek közt élvezett népszerűségük további növelésére ösztönözte. A Szekszárd nagyközségi statusra való visszafejlesztéséért indított akció is ezt a célt szolgálta. A hatályos törvények értelmében a visszafejlesztés feltétele az volt, hogy a kérelmet aláírók egyenesadója elérje a város összlakossága által befizetett adó 50%-át. Mivel a kisgazdapárt jellegéből adódóan a kisegzisztenciák, kereskedők, iparosok, kisbirtokosok támogatását élvezte, olyan rétegekét, amelyek az alacsonyabb adót fizető polgárokból tevődött össze, az akció sikeréhez a pártnak az összes adófizető jóval több mint 50%-át kellett megnyernie. A kisgazdák céljuk elérésére a Tolnamegyei Hírlap hasábjain tudatosan szították az általuk képviselt rétegek és a tisztviselők, értelmiségiek közötti ellentéteket. A visszafejlesztési mozgalom indításakor két költségvetés elkészítését javasolták, annak összehasonlítására, hogy mekkora kiadásokkal és bevételekkel járna a városként vagy községként való működés.

142 Akciójuk során széles rétegeket igyekeztek meggyőzni - nem is eredménytelenül - a visszafejlesztés szükségességéről. Ugyanakkor nagyon valószínűnek látszik, hogy Dulinék igazi célja nem annyira a város nagyközséggé való tényleges visszafejlesztése, sokkal inkább a politikai hangulatkeltés volt; arról nem is szólva, hogy ily módon elégtételt vehettek a képviselő-testületben rendre elszenvedett kudarcaikért is. A politikai célok elsődlegességére látszik utalni, hogy az aláírások összegyűjtése után hosszú ideig hallgatás vette körül az ügyet: a kisgazdák szó nélkül tűrték, hogy a kérvényről dönteni illetékes belügyminisztériumban az akta éveken át elintézetlenül hevert. Dulin csak 1938-ban, egy parlamenti interpellációban sürgette meg a döntéshozatalt.

14

'

1 A rövidesen ismertté vált elutasító határozatot, amely szerint a belügyminisztérium az utánszámításnál úgy találta, hogy a kérelmet aláírók által fizetett egyenesadó nem éri el a város lakosai által fizetett egyenes adó 50%-át, az ellenzék tiltakozás nélkül tudomásul vette.

144 A kisgazdák vezette ellenzék és a kormánypárt politikai versenyfutása a 30-as években váltakozó eredménnyel folyt. Az ellenzék nagy sikerként könyvelte el, hogy az 1935-ös parlamenti választásokon Dulin vereséget mért a NEP-programmal fellépő dr. Örffy Imrére. A siker értékét valamelyest csökkentette, hogy Szekszárd szavazópolgárai változatlanul kitartottak Örffy mellett, akire itt 2597 szavazat esett, miközben a decsi, őcsényi, várdombi, bátai szavazatokkal mandátumhoz jutott Dulin csak 1908 voksot kapott.

145 A parlamenti választások eredményének képviselő-testületi ismertetésekor Vendel is fontosnak tartotta Örffy szekszárdi győzelmének hangsúlyozását, hiszen ez a városi párt számára kedvező előjelként tűnt fel a következő évi helyi választások kimenetelét tekintve.

146 S valóban, 1936 áprilisában a városi párt választási reményei beteljesülni látszottak: az ellenzék a három évvel korábbi 100%-os eredményét nem tudta megismételni, sőt, a szavazatok összesítésekor kiderült, hogy a városi párt jelöltjei 52 szavazattal többet szereztek ellenzéki társaiknál. A Tolnamegyei Hírlap az ellenzék számára csalódást keltő választási eredményt azzal magyarázta, hogy a névjegyzékekből szándékosan kihagytak ellenzékiként ismert szavazókat. A lap határozottan cáfolta a kormánypárti sajtónak - a Tolnamegyei Újságnak és a Függetlenségnek - azon megállapításait, amelyek a városi párt elsöprő győzelméről szóltak. Szekszárd megyei város, ahol a szavazók fele tisztviselő, ennek ellenére a kormánypárt mindössze 52 szavazatos többséget tudott csak produkálni. " hangzott az ellenzéki érvelés.

147