Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - A zsidó felekezet

Miatyánkot, majd „ároni áldást" osztott. Az istentiszteletet a már idézett „Uram, ím megjelentünk templomodban..." utolsó versszakának közös eléneklése zárta. Hosszú ideig harmóniummal, majd a bonyhádi testvérgyülekezettől 1931-ben kapott orgonával kísérték az énekeket Komlóssy Margit és Németh Pál. ÜLÉSREND Jobboldalt ültek a férfiak, a szószék alatt a lelkész padja. Az egyházgondnok és a presbiterek foglalták el az első padsort. Mögöttük ültek az idős, még hátrább az egyre fiatalabb férfiak ülhettek. Az első padsor előtti lócán az I-IV. o. elemista fiúk (balról a hasonló korú lányok) szorongtak. Baloldalt, elől található a lelkészné padja. Hátrább a nők padsora; az első és második sorban a presbiter-, gondnokfeleségek, a nőegyleti vezetők, majd az idős ill. középkorú nők foglaltak helyet. A konfirmáltak többnyire a karzaton gyülekeztek. Egyébként a gyermekek nemek szerint apjukkal ill. anyjukkal együtt jutottak ülőhelyhez az őket megillető oldalon és padsorban. Úrvacsoraosztáskor elsőként a nők járultak az úr asztalához, csak utánuk következhettek a 12 évnél idősebb, konfirmált férfiak.

77 A zsidó felekezet A korábban elszigeteltségben élő, befelé forduló, kis létszámú szekszárdi zsidó közösségnek a Bezerédj u. 24. sz. épülete volt a „gyülekezés háza", ahol péntek estétől a szombat estig közös imára és Tóra tanulmányozásra jöttek össze. Ez az imaház azonban nemcsak az istentisztelet, hanem a profán társadalmi érintkezésnek is a színtere. Leegyszerűsítve: Míg a keresztény azért megy a templomba, hogy Istenével találkozzék, a zsidó azért megy a zsinagógába, hogy együtt legyen hittestvéreivel. „Nem az istentisztelet áhítata, az erkölcsi megtisztulás az elsődleges, hanem a közösség többi tagjával való találkozás. "

78 Fényes Elek 1851-ben 15 zsidóról tesz említést, 1870-ben már 879 főt számlálnak Szekszárdon. A tetőzés 1890-ben áll be, akkor a statisztika 918 zsidót regisztrál. A további adatok: 1900-ban: 801 fő, 1910-ben: 840 fő, 1920-ban: 675 fő, 1930-ban: 567 fő, 1941-ben: 437 fő. A ZSINAGÓGA A Bezerédj utcai imaház szűknek bizonyul, ezért Ungár Simon szekszárdi rabbi sürgetésére megbízzák Johann Petschnig grazi építészt a múzeum szomszédságában felépítendő zsinagóga terveinek elkészítésével. A mór stílű épület alaprajza és homlokzata - Gazda Anikó művészettörténész szerint - a Ludwig Förster tervezte, 1858-ban épült bécsi Tempelgasse-i zsinagóga egyszerűsített adaptációjának tűnik. Az alábbiakban Gazda Anikó leírására támaszkodunk. A zsinagóga befoglaló mérete: 19x22,85 m, amelyhez a keleti homlokzaton, apszisszerűen kialakított tórafülkét közrefogó két kisméretű előtér is járul. A ma is eredeti szépségre emlékeztető homlokzatát világos és sötét téglák harántsávos textúrája díszíti. A falszéleket sokszögű pilaszterek tagolják, s azok a hármas koronázópárkány felett sisakos fiatornyokban végződnek. A nyugatra néző főhomlokzat középtengelyében van a zsinagóga bejárata, felette pedig a négy körablakot utánzó, s azt összefogó ablakmotívum.