Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - A zsidó felekezet

A bejárat feletti főpárkányon emelkedik magasba Mózes kettős kőtáblája, jobbról és balról 3-3 palmetta formájú pártázat van elhelyezve. A zsinagóga falfelületét kb. 10 m magas, hármas osztású, emeletesnek ható, díszes ablakok bontják meg. Ezek a bejárat kétoldalán, valamint az épület déli és északi oldalain háromszor ismétlődve nemcsak díszítőelemei a zsinagógának, de jól megvilágítják a belsejét is. A Gemenc szálló felőli, keleti homlokzatra nem került ablak, azt a falmező tégladísze tagolja. A csaknem négyzetes alapterületű ún. zsinagógai teret három oldalról öntöttvas oszlopokon nyugvó karzat szegélyezte, ahova a nők a főbejárat két oldalába épített lépcsőházon keresztül jutottak fel. Az építészeti feladatok Szélig Gáspár bátaszéki építőmester- és vállalkozóra hárultak. A belső lakatosmunkák és a zsinagógát körülvevő vaskerítések Debulay Imre hírnevét öregbítették, Fischl László asztalos készítette el a falakat befedő, tóratekercs-mintázatú fakazettákat. A templom felavatására 1897. szeptember 23-án került sor. Leopold Sándor hitközségi elnök, a vallási megújulás (neologizmus) lelkes híve, avatóbeszédében nemcsak a ,sötétség és maradiság emberei"-nek titulált ortodoxtól való elhatárolódást hangsúlyozta, hanem anélkül, hogy sejthette volna a jövőt, a zsinagóga utódának is megjelölte a küldetését: „...legyen végtelen időkig ápoló helye a haza- és emberszeretetnek, hajléka a magyar kultúrának. " ZSIDÓ ISTENTISZTELETI- ÉS ÜLÉSREND A zsidó vallás minden napot imával szentel meg. A hétköznapot reggeli, alkonyati és esti imával, hasonlóképpen heti ünnepét, a szombatot („Sábbát", „Sábesz") és a különféle ünnepeket is. Szombaton és ünnepeken a három imaalkalomhoz egy negyedik is csatlakozik, a délelőtti imádság. A zsidóság legnagyobb ünnepén, az Engesztelés napján öt imaalkalom van, ugyanis a zsidónaptár a naptári napot alkonyattól-alkonyatig számítja, így az Engesztelés napján olyanképpen van öt imaalkalom, hogy a bevezető esti ima után, amely ugyanúgy vezeti be az ünnepet, mint karácsony első estéje a karácsonyt, másnapon az Engesztelés napján, a máskor szokásos reggeli, délelőtti és délutáni (alkonyati) imát még egy úgynevezett záróimádság egészíti ki. A zsidó istentisztelet lehet magánáhitatosság, vagy gyülekezeti, templomi áhítatosság, amelyhez tíz vallásjogilag felnőttkorú, tehát 13. életévet betöltött férfi („minjan") szükséges. A zsidó istentisztelet héber nyelven folyik, de rendelkezésre állnak magyar nyelvű bibliafordítások és imakönyvek is. A Szentírás egyes részeinek felolvasása alapvető része a zsidó istentiszteletnek. A héber Szentírás első nagy gyűjteménye a Mózes Öt Könyve, a Tóra. A leggyakrabban ebből olvasnak fel, mégpedig nem a könyv alakú Tórából, hanem a tekercs alakú pergamenre kézzel írott szövegből. Liturgikus alkalommal ezt a két farúdra erősített tekercset használják, minthogy az ókori könyv ilyen alakú volt. A két rúdra illesztett Tóratekercset bársony köpenybe öltöztetik, a tekercsek csúcsára, nem különben a Tóra bársony öltözékére ezüst Tóra-díszeket helyeznek. A zsinagógában a Tórákat a bejárattal szembeni centrális helyen, a Frigyszekrényben őrzik. Onnan emelik ki az aktuálisnak megfelelően az egy vagy a két Tórát, esetleg megfelelő alkalommal valamennyit. Ez utóbbiakat körmenet, az előbbieket felolvasás céljából. A gyülekezet tagjai az alkalomnak megfelelő számban, pl. hétköznap hárman, szombaton heten, a Tóra elé járulnak, ott áldást mondanak és a részükre kijelölt részt fölolvasnak.