Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A húszas évek konszolidációja

hozása gondoskodott arról, hogy a települések kormánypártisága lehetőleg később is megőrződjék, és hogy a kisgazdapárt ne jusson túlságosan nagy szerephez. Az első időszak vitái nem politikai csatározások, hanem sokkal inkább személyes összetűzések voltak, tétjük a polgármesteri szék megszerzése. A módszer viszont, amivel a küzdelmet vívták, a korszak végéig jellemző maradt: a rosszul szervezett bürokratikus közigazgatás a korrupciót, a hivatallal való visszaélést a közélet fontos szereplőjévé tette. Az ellenőrzés hatékonyságára mi sem jellemzőbb, mint, hogy a városi számvevőség tagjai 1929-ig választott tisztviselők voltak, vagyis attól a testülettől függtek, amelynek tagjait ellenőrizni hivatva voltak. Az 1929. XXX. tc. hatékonyabbá tette ugyan az ellenőrzést, amikor a kinevezési jogot a főispánoknak adta, a helyi viszonyoktól való teljes függetlenséget azonban csak az 1938. II. tc. teremtette meg azáltal, hogy a számvevőségek tagjait az állami tisztviselők közé emelte.

96 Ilyen körülmények között válhatott a hivatallal való visszaélés vádja a hatalmi harc megszokott fegyverévé. Nem véletlen, hogy Szentkirályi elmozdítását követően hívei ugyanazzal a váddal, a hivatallal össze nem egyeztethető haszonszerzés vádjával illették a polgármesteri szék legfőbb várományosát, Vendel Istvánt is. Ezek a vádak az idők során többször megismétlődtek, nemcsak a polgármester személyét illetően, hanem más hivatalt betöltő személyekre vonatkozóan is. Fegyelmi vizsgálatok sora, évekig húzódó ügyek, fellebbezések, új fórumok és új ítéletek azt az érzést erősítik, hogy az adott rendszer a legkevésbé sem volt alkalmas az igazság kiderítésére. Fél évszázad távlatából még kevésbé ítélhető meg, ki és mikor vétett formai hibát, döntött rosszul, anyagi kárt okozva a városnak, s ki az, aki valóban közpénzeket használt magánérdekből. A városi tanácsot és személy szerint Vendelt érő támadások Bethlen hatalomra jutását követően elcsitultak. 1921 decemberében a Szentkirályi Mihállyal folytatott rivalizálás végleg Vendel javára dőlt el.

97 A politikai konszolidáció 10 éve köszöntött Szekszárd városára is. Vendel a képviselő-testületben gyakorlatilag ellenzék nélkül fogadtatta el a városfejlesztésre vonatkozó elképzeléseit, hiszen a bethleni konszolidáció éppen a potenciális ellenzéket semlegesítette azzal, hogy a kisgazdapártot a kormánypárt részévé tette. Az egységes párton kívül maradó, a parlamentben ellenzéki szerepet betöltő liberális és szociáldemokrata pártoknak pedig a vidéki kisvárosban nem volt társadalmi bázisa. Vendel polgármesteri ténykedése során komoly segítséget kapott a kerület országgyűlési képviselőjétől, Örffy Imrétől. Politikai együttműködésük 1919 szeptemberében a Tolnavármegyei Keresztény-keresztyén Nemzeti Párt szervező bizottságában kezdődött.

98 A Tolnamegyei Újságban közzétett program a forradalmak tagadását állította a középpontba: „keresztények és nemzetiek akarunk lenni minden megnyilatkozásunkban és önfeláldozásig menő harcot vállalunk minden ellen, ami keresztényellenes és nemzetietlen. A szervező bizottság ugyanakkor a nemzetgyűlési választásokra készülve a megye társadalmi összetételére is figyelt, s hangsúlyozta, „hogy közös érdekeink a földművelő nép, s a kisgazdák jólétének biztosításában összpontosulnak, mert nálunk csak innét indulhat ki az általános jólét."

m A megyében 1919 novemberében ment végbe a keresztény pártok egyesülése, s rövidesen megindult a megyei pártszervezetek kiépítése, ami nem jelentett mást, minthogy elkezdődött a KNEP-jelöltek választási szereplésének előkészítése. A decemberben létrehozott megyei vezérlőbizottság illetve intézőbizottság ügyvezetője egyaránt Örffy Imre, helyettese mindkét esetben Vendel István, aki a város főjegyzőiéként eszközökkel is rendelkezett ahhoz, hogy Örffyt választási győzelemhez segítse. 1920 januárjában az egységes párt jelöltjeként Örffyt választották Szulimán György kisgazdapárti jelölttel szemben a központi kerület nemzetgyűlési képviselőjévé. Nem véletlen, hogy Örffy éppen a Szekszárdon szerzett nagy többségével jutott a képviselőházba. A megyeszékhelyen kívül fej-fej melletti küzdelemben csupán őcsényben nyert, a kerülethez tartozó másik négy településen vereséget szenvedett.