Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A húszas évek konszolidációja

őstermelésből, elsősorban szőlőművelésből él. Az iparban foglalkoztatottak képezik a második legnépesebb foglalkozási csoportot; gyárak hiányában nagyrészük - önálló iparosként vagy alkalmazottként - a kisiparban tevékenykedik. A harmadik legnagyobb réteget a közszolgálatban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak alkotják. Jelentőségük a korszakban fokozatosan nő. A kereskedelem és a közlekedés az össznépesség kb. 7 illetve 4%-ának nyújt megélhetést.

93 Ha a számokat összevetjük a két évtizeddel későbbi népszámlálás adataival, alapvető változást nem észlelünk. Ennek egyik oka kétségkívül az, hogy a korabeli statisztikák alkalmatlanok árnyalt társadalmi rajz elkészítésére, mert az alkalmazott kategóriák tudatosan - egybemossák a helyzetükben nagyon is eltérő csoportokat. Emiatt a népszámlálások a társadalmi mozgások érzékeltetésére nem igazán használhatók, segítségükkel elsősorban a foglalkozási ágak között bekövetkező eltolódások írhatók le; ezek is csak fenntartással, mert a különböző időpontokban felvett számbavételek kategóriái nem fedik pontosan egymást. A számokban megnyilvánuló viszonylagos állandóságnak, a statisztikai módszereken kívül, Szekszárd esetében történelmibb magyarázata is van: jelezheti a gazdasági stagnálást, ami a települést a korszakban jellemezte. A város a két világháború között megőrizte korábbi jellegét; a legnépesebb foglalkozási csoport a mezőgazdaságból élőké, jóllehet számuk a korábbiakhoz képest itt is csökkent. (1920-ban a keresők és eltartottak együttesen 6 774 főt alkottak, 1940-ben 5 821-et).

94 A csökkenést jórészt a keresők számának apadása idézte elő, az eltartottaké szinte alig változott. Ez oda vezetett, hogy a két háború között az eltartottak és keresők arányában fordulat következett be; a többi foglalkozási ághoz hasonlóan immár a mezőgazdaságban is meghaladta az eltartottak száma a keresőkét. Az igazán lényeges kérdéseket azonban a népszámlálások megválaszolatlanul hagyták. Nem tartalmaznak adatokat arra nézve, hogy a mezőgazdasági népességen belül bekövetkező változások mely csoportokat érintették. Nem tudjuk meg azt sem, hogy az agrárszférából kiszorulókat melyik gazdasági ágazat szívta fel. A két világháború között a mezőgazdaságon kívül valamennyi foglalkozási ágban nőtt a népességszám. Legjelentősebb mértékben a közszolgálat- és szabadfoglalkozásúak körében. 1920-ban 1 680, 1930-ban 2 021, 1940-ben 3 013 főt soroltak e kategóriába.

95 A közszolgálatban foglalkoztatottak számának növekedése egybecseng azzal a kormányzati szándékkal, amely az egész korszakban a közalkalmazotti, tisztviselői réteg megerősítésére törekedett, és azzal a városfejlesztési koncepcióval is, amely Szekszárd adminisztratív központtá való fejlesztését szorgalmazta, talán azért is, mert nem sok esély látszott a város gazdasági, piaci szerepének lényeges megváltoztatására. A korszak városi nagyberuházásai egyértelműen a közszolgálatban foglalkoztatottak számának növekedését eredményezték. Gondoljunk csak a víz- és csatornaműre, a közvágóhídra a jéggyárra, a Nemzeti Bank fiókintézményére vagy a megyei kórházra - valamennyi üzem és intézet dolgozói e körbe tartoznak. És ide sorolhatjuk a városi kislakásokat is, hiszen ezeket elsősorban a tisztviselőicsaládok lakáshelyzetének megoldására építették. A foglalkozási ágak között bekövetkező eltolódás hamarosan kifejezésre jutott a helyi politikai életben is, olyannyira, hogy az ennek nyomán keletkező törésvonalak határozták meg a helyi politikai csoportosulásokat. A HÚSZAS ÉVEK KONSZOLIDÁCIÓJA A 20-as évek elején a helyi közélet viszonylag egységes volt. Nem alakult ki a nagypolitikára jellemző differenciáltság, mint ahogy később sem beszélhetünk arról, hogy a helyi politikai csoportosulások fedték volna az országos pártviszonyokat. A város képviselő-testülete kormánypárti, gyakorlatilag ellenzék nélkül. Bethlenek közigazgatási, választójogi törvény-