Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák

egy fillérrel sem járult hozzá a dologi kiadásokhoz, ezeket a tanulóktól befolyt tandíjakból fedezték. így csak a legszükségesebb dolgokat vásárolhatták meg. „Ennek szomorú következménye volt azután az, hogy az iskola felszerelése, - mely a háború alatt amúgy is sokat rongálódott, sőt sok mindenféle el is kallódott - lassanként úgyszólván teljesen tönkrement. Most itt áll az ötvenéves iskola, de felszerelése annyi sincs, annyit sem ér, mint egy most felállított iskoláé. Ha tehát az iskola, mind a vármegye legrégibb középfokú leányiskolája, meg akarja tartani vezetőszerepét a tanítás terén, úgy szükséges, hogy a hiányok lassanként és fokozatosan pótoltassanak és e célból az iskola dologi kiadásainak egyes tételeit fel kell emelni" - írta 1928-ban az iskola igazgatója, Theiszen János.

151 Az 1930-as évek elejére az iskolai munka súlypontja áttolódott a nevelés oldalára, a jellemformálást és a társadalmi nevelést helyezték előtérbe. „Itt kapcsolódik be munkánkba - írta az igazgató az iskola értesítőben - a vallásos nevelés, mely erőt nyújt e cél eléréséhez". Ezért mindazt amit a vallás előír következetesen megkövetelték tanítványaiktól és a tantestület a hitoktatókat a valláserkölcsös érzés fejlesztésében és erősítésében mindig támogatta. A vallásos neveléssel együtt járt a hazafias nevelés, mely a nemzeti öntudatot igyekezett a tanítványokban felébreszteni és erősíteni, hogy megértsék, „miszerint most a nőknek is kötelessége Magyarország újraépítésében részt venni". Ezt a célt szolgálták az egyes tantárgyak tanításánál kínálkozó alkalmak mellett az iskolai ünnepélyek, kirándulások és egyéb ifjúsági egyesületek is.

152 Á A rokon népek megismertetését tűzte ki célul a finnugor testvériességi nap, melyet majd minden évben megtartottak. A nevelés és a fegyelmezés szolgálatában állottak az osztályfőnöki órák, amelyek az igazgató szerint a kívánt eredménnyel jártak. Különösen egészségügyi, higiénikus és fegyelmezési szempontból váltak be. A tanulók ezeken az órákon közvetlen hangnemben, őszintén mondtak el sok mindent, amit esetleg máskor nem tettek volna. Az osztályfőnökök is közvetlenül, behatóbban, alaposabban foglalkozhattak a tanulókkal. A fegyelmezésnél a szeretetteljes bánásmódot tekintették alapelvüknek. A tanulókat veszélyeztető befolyásokat megelőzéssel igyekeztek elhárítani.

153 1911—12-es tanévtől kezdve a VKM engedélyezte, hogy az iskola mellett azzal összekapcsolva továbbképző tanfolyam létesüljön, melyen a negyedik osztályt végzett növendékek „a minden nőnek oly nélkülözhetetlen és szükséges fehérnemű és felsőruha szabást és varrást elsajátíthassák s amellett az általános műveltséghez szükséges ismereteket is gyarapíthassák. Hogy kenyerüket megkereshessék a tanfolyam tárgyai közé felvették azokat a tárgyakat is, amelyeket az akkori egyéves kereskedelmi tanfolyamokon tanítottak."

154 A továbbképző tanfolyam célja a polgári leányiskolát végzett fiatal nők továbbképzése volt a gyakorlati élet szükségletei szerint, „hogy női hivatásuknak a családban, de szükség esetén a társadalomban önállóan is megfelelhessen, s egyrészt mint családtagok, másrészt mint családfenntartók tevékeny részt vehessenek a létfenntartás küzdelmeiben. " A tanfolyam hallgatóinak a száma évről-évre változott. „A szülők úgy látszik nem tudják vagy nem akarják a tanfolyam célját, jelentőségét méltányolni"

155 Korszakunkban is tovább működött a továbbképző tanfolyam. Két évig tartott az oktatás, melyre a polgári leányiskolát, vagy ezzel egyenlő tanértékű iskolát végzett 18. életévüket még be nem töltött hajadon leányok voltak felvehetők. A tanév végén az elméleti tantárgyakból vizsgát tettek a hallgatók, a készített rajzokból és kézimunkákból pedig kiállítást rendezett az iskola. A tanfolyamon az elméleti tantárgyak és a rajz tanítását a polgári leányiskola tanárai látták el, a női kézimunkát szakképesítéssel rendelkező szakértők.

156 A polgári leányiskola tanulóinak létszáma az 1920-as évek végére jelentősen lecsökkent, az 1925-26. tanév 218-ról 192&-29-re 157 főre. Ettől kezdve fokozatosan növekedés állt be, az 1929-30. tanévi 160 főről 1942^13. tanévre 243 főre. A csökkenés okát az iskola igazgatója a háborús idők gyermekveszteségében és a mostoha gazdasági viszonyokban