Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Öröklött, új és továbbvitt gondok. Banktörténet az utolsó békeévig, majd a hadigazdaság időszakában

Konvertálási lehetőség A hitelcél megnevezése és összege, ezer P Speyer-kölcsön Vízmű kiépítése (210 000 USD) 1 200 Állami kölcsön, Séd patak rendezése 210 mely nem alakítható át Séd patak rendezése Függő kölcsönök, Vízmű többletköltségére 225 melyek átalakíthatók Csatornamű építési költségére 456 lennének külföldi Villamosúul átalakítására 270 kölcsönökre Útburkolásra 116 Csendőrlaktanya építésére 16 Együtt 1.083 Vállalkozói hitel, Béla tér rendezéséhez felvett 179 átalakítható lenne Egyéb 8 külföldi kölcsönre Egyéb Együtt 187 Tervezett munkálatok, yágóhíd tervezett kölcsöne 250 egyelőre tisztázatlan Útburkolás tervezett kölcsöne 400 finanszírozással Együtt 650 Mindösszesen 3.330 Ennyit javítottak a helyzeten. A szükség azonban újabb adósságcsinálásra kényszerítette a várost. 1930-ban a növekvő munkanélküliség, a szőlőműveléssel foglalkozó munkásság kenyérkeresethez való juttatása miatt közmunkákat indítanak, a város kikövezetlen utcáinak és tereinek burkolását határozzák el. Az ehhez szükséges hitel felvételét a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium is támogatja. A 400 ezer pengős kölcsön fedezetéül a kövezetvám alap bevételeit ajánlják fel.

235 Ugyanezen évben - felsőbb utasításra - egy kompexum építését kezdik meg: vágóhíd, jéggyár és hűtőház, az egész 282 ezer pengő összköltséggel.

236 À beruházási döntést hosszas vita előzi meg. A képviselő-testületből néhányan úgy érzik, hogy a szándék „nem elég reális", megkérdőjelezik, hogy eladható lesz-e 4000 mázsa műjég évente. Végül az üzemméretet, a kapacitást is csökkentik, de nem eléggé.

237 Két év múlva már tudják, hogy tényleg nem fogy a jég! A város húsiparosai augusztus végéig természetes jeget használnak, utána „összebeszélésszerű magatartással" inkább beszüntetik a húsmérést, de a drága műjeget nem veszik!

238 - így Szekszárd esetében is napi gond lesz a városi közművek üzemeltetése, kapacitáskihasználatlansága, rossz jövedelmezősége, a korszak tipikus önkormányzati gondja. Rövid lejáratú függőkölcsönökkel persze változatlanul tovább él a város.

240 Amikor például 1929-ben a Szekszárdi Takarékpénztár 140 ezer pengő tartozásukat felmondja, ebből 90 ezer pengő visszafizetését a Szekszárdi Népbanktól felvett rövid lejáratú hitelből tudják biztosítani. S ha már hitel, a kérelemhez hozzácsapják a csatári iskola 8 ezer, a csatornamű építés újabb 7 ezer pengős számláját is.

241 Ettől kezdve feltűnően kis összegű munkákra is rövid lejáratú kölcsönöket kell hogy felvegyenek. így adnak váltót a vülamosmű pecsétjével, a polgármester aláírásával a Szekszárdi Takarékpénztárnak 12 ezer, illetve 4 ezer pengő összegben a Remete utcai kövezés és a csatári népiskola építése érdekében, a Szekszárdi Népbanknak 8 ezer pengő