Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Öröklött, új és továbbvitt gondok. Banktörténet az utolsó békeévig, majd a hadigazdaság időszakában
összegben, ugyancsak a csatári építkezésre. De már folyószámla tartozásokra is váltófedezet szükséges, három tételben 9 ezer pengő hitelért. 243 Amikor Brüdl János vállalkozó cége felszámolás alá kerül, a régi artézi kút javítása címén kibocsátói és forgatói minőségben a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókjánál kell váltót aláírjanak. 1933-tól újra aktuális várospolitikai kérdés a Speyer-kölcsönökkel kapcsolatos taktika. A világválság alatt árfolyamuk alacsonyra esett, felvetődött, visszavásárolják-e olcsón. 245 Ugyanakkor a transzfermoratórium miatt 246 a külföldi kölcsönök törlesztése már transzferalapba történt, pengő letételével. 247 A szekszárdiak nyomorúságukban a Speyer- és a fontkölcsönöknél az árfolyamesés miatti nyereség realizálását számítgatják, hogyan tudnák felélni, a lakosság javára fordítani. A polgármester azonban figyelmezteti a képviselő-testületet: „...az előirányzott költségvetést óvatosan kell kezelni, mert az bármikor felfordulhat." 2 ^ 1933-ban újra felvetődik, volt-e felhatalmazása a városnak ilyen fokú és ilyen módon végigvitt eladósodásra? Először a Pénzügyminisztérium, majd 1934-ben a képviselő-testület szólít fel a tételes elszámolásra. Ekkor egy vállalkozói hiteltartozásuk van. 1930-ban a jéggyár és hűtőház építésére felvett 111 ezer pengőből még mindig 86 ezer pengő adósság áll fenn, holott eredetileg 2 éves törlesztésben állapodtak meg. A hosszú lejáratú hitelek összege öt tételben összesen 2.097 ezer pengő, mind az öt 1925 és 1929 között keletkezett. Az egyik tíz, a másik 20 éves, további kettő 80 féléves törlesztésű. Egynek hosszú lejáratra való konvertálása pedig csak várható, reményeik szerint sorolták e csoportba. 250 Valamennyinél csak a kamatot fizetik, tőketörlesztés egyáltalán nem volt. Az egyik tételnél egy ideig a kamatfizetéssel is elmaradtak, azóta a tőkésített összeg kamatát rendezik. A kis összegű rövid lejáratú hitelek ugyanekkor ezer pengőt tesznek ki, 14 hitelcélhoz kapcsolódóan. Egy részüket a finanszírozás eddigi történetéből már ismerjük. 251 Amint az eladósodott városoknál lenni szokott, rövidesen újabb hiteleket „fedeznek fel", melyekről már el is felejtkeztek. így van ez egy kamatmentes állami kölcsönnél. A kölcsönt felvették, de „a fedezet nem jelöltetett meg." 252 A közvágóhíd építésénél pedig kölcsönvettek a kövezetvám alapból is, itt a fedezet „tévesen lett megjelölve." 253 Helyzetük tudatosodásával egyidőben kezdődik az eladósodottság miatti vád és önvád évtizede. Miközben „tömegesen járnak-kelnek az emberek adósságlevelekkel", tudhatni, hogy „egzisztenciák egész sora fog tönkre menni", maga az önkormányzat is padlón van. Dr. Leopold Kornél bankigazgató, testületi tag magyarázza először a gazdasági leromlás világgazdasági hátterét 1933-ban, így mutatva be a valamikori döntések számon nem kérhetőségét: „...Ha ma volna a vízvezeték létesítése szőnyegen, bizonyára nem szavaznánk mellette, dacára annak, hogy tűzvész idején, valamint egészségi szempontból jelentősége óriási. A közérdek nem engedné ezt ma meg nekünk, mert a teljesítőképesség általában visszafejlődött. Annak idején a képviselő-testület tagjai egyhangúlag hozzájárultak a vízvezeték létesítéséhez, így tehát nincs helye a szemrehányásnak. ,,2 ~ 4 - Lelkünk mélyén azonban azt is tudják., hogy „...több olyan kiadást engedtek meg maguknak, amely tönkremenésüket idézte elő , a könnyen jött pénzek könnyen is mentek, s nem egyszer „nemzeti ajándék"-mk gondolták azokat. 1935-től már csak az adósságszolgálatot próbálják kezelni. A tőketörlesztés gondolata teljesen irreális. A Séd-kölcsönnél - védekezik Tóth Pál városi számvevő - a kormányzat „csupán kamatot kíván", de így gondolják a helyi finanszírozó pénzintézetek is. Azok sem „...forszírozzák a törlesztést, hanem beérik a kamat fizetésével. Ahogy a helyzet egyre reménytelenebb lesz, újra meg újra felvetődik, megtegyék-e bűnbaknak az agilis polgármestert? Merthogy Szekszárd országos viszonylatban a harmadik a nehéz helyzetben lévő városok között! Taksonyi János így ad hangot vádnak és önvádnak: „Helytelenítem, hogy a polgármestert hibáztatjuk a terhekért. Mi vagyunk a hibásak, akik a terheket megszavaztuk. Ne okoljuk a polgármestert, okoljuk magunkat, a
